Az Ápolási Intézet szomszédságában lévő ’56-os mementónál összegyűlt emlékezőket, - köztük Lazók Zoltán polgármestert, Rajnai Gábor alpolgármestert és Emődi Ferencnét, az Oroszlányi Járási Kormányhivatal vezetőjét - Nagy Csaba, a civil szervezet elnöke köszöntötte, majd Körtvélyfáy Zoltán közművelődési szakember, a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár igazgató-helyettese idézte fel a 67 évvel ezelőtti eseményeket. - Mi is történt november 4-én? Hajnalban a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Konyev marsall, a Varsói Szerződés haderejének főparancsnoka személyesen irányította az 1956-os forradalom leverését. Az aránytalanul nagy túlerővel szemben több napon át folytatott hősi forradalom végül elbukott. A vértanú-mártír olyan ember, aki egy eszméért, hitért áldozza életét. Tántoríthatatlan, áldozatos, önmagát feláldozó hős. 1956. november 4. és 1963 szilvesztere között 26 621 személyt ítéltek el. A börtönökben sokakat brutálisan vallattak, megkínoztak, köztük számos nőt és kiskorút. 1956. december 15-től kezdődően 1961. augusztus 26-ig 269 főt végeztek ki, egyértelműen '56-os szerepvállalásuk miatt. A szovjet hadsereg által elfogottak közül további több száz főt szovjet hadbírósági eljárás során végeztek ki, mintegy 860 embert a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba deportáltak. Tízezrek kerültek rendőri felügyelet, 300 ezren rendőrségi megfigyelés alá, további tízezrek veszítették el állásukat; az elítéltek hozzátartozóit sújtó egzisztenciális diszkriminációt még felmérni is nehéz. Az első részleges amnesztia 1959-ben volt, majd 1963. március 21-én egyszerre 3480 főt engedtek szabadon, de a forradalmárok jelentős csoportja, mintegy 600 fő csak az 1970-es években kerülhetett szabadlábra. Emlékük arra inti az utókort, hogy gondolkozzunk azon, milyen országot szeretnénk magunknak és mit tehetünk azért, hogy soha ne kelljen olyan helyzetnek kialakulnia, ahol ilyen mértékű hősiességre, mártíromságra van szükség ahhoz, hogy szabad, emberhez méltó életünk lehessen – fejtette ki gondolatait a szónok.

Megemlékezését kiegészítette három egykori elítélt hangfelvételen rögzített személyes vallomásával.

A múltidézést csendes mécsesgyújtás követte, majd a Himnusz közös eléneklésével tisztelegtek az egybegyűltek a hősök emléke előtt.