Árpád-házi Szent Erzsébetet a szegények segítőjeként ismerik: első gyerekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban.

II. András magyar király és Gertrúd királyné gyermeke 1207. július 9-én látta meg a napvilágot. Életének első négy évét a királyi udvarban töltötte: megtanult lovagolni, játszott a rózsalugasban, csilingelő nevetése hol itt, hol ott csendült fel a palotában. Menten jókedvre derült, aki csak meghallotta.

Négyéves volt, amikor szülei eljegyezték a tizenegy éves Lajossal, Türingia leendő grófjával. A kis menyasszony elbúcsúzott szüleitől, és fényes kísérettel, gazdag hozománnyal indult el új lakhelyére, Türingiába, Wartburg várába.

Erzsébet már gyermekkora óta együttérzéssel viseltetett a szegények, betegek és elesettek iránt. A magával hozott gazdag hozományból adott minden rászorulónak. A türingiai vár raktárait is megnyittatta. Az onnan szerzett lisztből cipókat süttetett, és kötényébe rejtve titokban hordta ki a rászorulóknak.

Tizennégy éves volt, amikor Lajossal megtartották a fényes esküvőt Wartburg várában. A vár előtt a koldusok is örvendeztek. Hat év boldog házasság után Lajos meghalt. Erzsébet kórházat épített, ahol befogadta a vándorokat, a zarándokokat, a betegeket ő maga ápolta. Halála után három évvel, pünkösdkor IX. Gergely pápa szentté avatta.