Az advent a kereszténység nyugati ágához tartozó egyházaiban – köztük a protestáns egyházakban, így az evangélikusban is – a karácsony előtti négy hetet öleli fel. Az András napjához, azaz november 30-ához legközelebb eső vasárnapon – advent első vasárnapján – kezdődik, és szentestéig tart. Mivel mozgó ünnep a naptárban, advent első vasárnapja legkorábban november 27-ére, legkésőbb december 3-ára eshet.

Az advent nagy átalakulásokon ment keresztül az évszázadok során. A római katolikus egyházban az adventi időszakban a hívők vasárnap kivételével minden reggel hajnali misére, roratéra gyűlnek össze. Manapság már csak az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén van élő hagyománya az adventi hajnali miséknek. Jelenleg hazánkon kívül Ausztriában, Horvátországban, Csehországban és Lengyelországban él e szokás.

Az adventi koszorúk Észak-Európa népi hagyományaiból származtak, ahol a hideg tél ideje alatt az emberek zöld, körbe sodort faágakra gyertyákat helyeztek és gyújtottak meg. A zöld, kör alakú forma a folyamatos életet szimbolizálja. A gyertyafény az otthoni érzetet és a biztonságot jelképezte még a tél legsötétebb időszakaiban is, amikor a sötét éjszaka hosszabb volt, mint a fényes nappal.

Az eredeti adventi koszorún négy gyertya található, három lila és egy rózsaszín. A három lila gyertya a reményt, békét és szeretetet szimbolizálja. Ezeket advent első, második és negyedik vasárnapján gyújtjuk meg. A rózsaszín gyertya, ami a barátságot jelképezi, mindig a harmadik vasárnapon kerül meggyújtásra. Néhány adventi koszorún van egy ötödik gyertya is, amit csak karácsonykor gyújtanak meg. Ez a gyertya mindig fehér színben pompázott és az angyalokkal, valamint Jézus születésével azonosították.