Közbenjárását nagy bajban, halálos szorongatottságban szokták kérni. Nemzetközileg Szent Barbara néven, az ortodox kereszténységben Barbara nagyvértanú néven illetik.

A legenda szerint II. Maximinus császár idejében, Kis-Ázsia Bithünia tartományának Nikomédia városában élt egy Dioscuros nevű, görög származású gazdag pogány úr. Nagy büszkesége volt egyetlen gyermeke, Borbála. Tudományokban jártas mesterekkel taníttatta, hogy tehetségének megfelelő képzésben részesüljön. Amennyire szerette lányát, legalább annyira gyűlölte a keresztényeket. Ezért nagy gondot fordított arra, hogy Borbála ne találkozhasson velük, tanításukkal meg ne ismerkedhessen.

Amikor Borbála nagyobb lett, Dioscuros tornyot építtetett, nagy kényelemmel berendeztette, és gondoskodott arról, hogy míg ő távol van, a legmegfelelőbb emberek tanítsák lányát. Lakásául a tornyot jelölte ki, amely később a börtöne lett. Csak tanítóival és szolgáival érintkezhetett, a tornyot nem hagyhatta el.

Borbála azonban sokéves magányában módot talált arra, hogy a kereszténységet megismerhesse, és megkeresztelkedhessen. Keresztény hitének tanúságaként apja távollétében a torony falán a két meglévő ablak mellé egy harmadikat is vágatott a Szentháromság tiszteletére.

Apja – hosszú távollétéből hazatérve – egy előkelő pogány férfival kívánta összeházasítani lányát, amit Borbála azzal tagadott meg, hogy bevallotta: keresztény, és Jézus jegyese lett.

Dioscuros a lányát maga fejezte le. Nem sokkal később villám sújtotta agyon.

Egy jóérzésű ember gondoskodott arról, hogy Borbála méltó temetésben részesüljön. A sír hamarosan csodatévő hellyé változott.

A tizennégy segítőszent közé tartozik, akiket nagy bajban, halálos szorongatottságban szoktak hívni segítségül. Leggyakrabban Alexandriai Szent Katalinnal, Margittal és Dorottyával ábrázolják együtt. Kultusza főleg abban az általános felfogásban gyökerezett, hogy tisztelői halálos baleset esetén addig életben maradnak, míg nem részesülnek az Eucharisztiában és a betegek kenetében.

Védőszentként kultusza a középkori társadalom vallási életének elválaszthatatlan része volt. Egyike volt a keresztény középkor legnépszerűbb szentjeinek. Nemcsak a hithez való hűséget, hanem a segítő szándék erényét is megtestesítette.

A régi öregek mondása szerint, a Borbála név a legvidámabb magyar női név, mert benne van a „bor” is, és a „bál” is. Erre csupán a magyar nyelv ad lehetőséget, mert nemzetközileg Barbara néven ismert.