Az év szőlészethez, borászathoz kapcsolódó első jeles napja a Vince-nap, amely Szent Vincéről kapta a nevét. Zaragozai Szent Vince a korai keresztény idők egyik olyan szentje volt, aki tényleg élt. Sajnos azonban nem sokáig: püspökével együtt a nagy keresztényüldözések során (303-313) vértanúhalált halt. Kultusza a 11. században terjedt el, a szőlőművesek, vincellérek, pincemesterek és borkereskedők védőszentjévé vált. Szent Vince alakja a magyar koronázási paláston is látható.

A január 22-i Vince-nap a hagyománytisztelő boros gazdák életében fontos nap, termésjósló napnak tartják. Ilyenkor történik a Vince-napi vesszővágás. Ennek a lényege, hogy a borászok levágnak néhány szőlővesszőt, amiket a meleg szobában vízbe tesznek. Ha sok rügy hajt ki a vesszőkön, akkor bőséges termésre számítanak, ha viszont nem, akkor kevés szőlő és bor várható.

Sok helyen elterjedt a pincejárás hagyománya is. Ez abból állt, hogy a borászok egyik pincéből a másikba jártak, végigkóstolták egymás borait, és áldomást mondtak, énekeltek a bőséges termésért. Ami az időjárást illeti, úgy tartják, ha január 22-én csapadékos az időjárás, akkor a bortermés is megfelelő lesz.

Sokak számára a legszimpatikusabb szokás, ha Vince napján nem fukarkodunk a poharunkba bort tölteni, és „rendesen” fogyasztani. Hogy ez valójában mennyire lehet összefüggésben a bő terméssel, azt senki sem tudja, de szerencsére vitatni sem szokták. Inkább utántöltik a poharakat, méghozzá minél előbb!