Szerzetesrenden az egyházuk által jóváhagyott szabályok, regulák szerint élő és általában közös fedél alatt, kolostorban (rendházban, monostorban, zárdában) lakó szerzetesek (barátok), illetve szerzetesnők (apácák vagy nővérek) közösségét értjük. Szinte minden vallásban megtalálható ez az életforma, azonban a katolikus szerzetesrendek a legjelentősebbek. Csak itt alakultak ki nagy, nemzetközileg is elterjedt, egységes szabályokra és irányításra épülő szerzetesrendek (például: bencések, ferencesek, piaristák stb.).

Ahol a csend lakik, ott minél jobban ritkulnak a szavak, és annál jobban sűrűsödik az igazság. Ez is lehetett volna a jelmondata az egykoron Oroszlány szomszédságában élő fehér csuhás, hallgatag remetéknek.

A Majkon élő kamalduli szerzetesrend hazai története az 1730-as években kezdődött és szorosan összefügg az Esterházy család életével. Magát a rendet Szent Romuald alapította 980 körül Itáliában. Hazánkban Majkpuszta akkori birtokosa, Esterházy József nevéhez fűződik a rend hazai létrehozása. Az öltözetük miatt fehér barátoknak is nevezett szerzetesek legfőbb fogadalma: a némaság. A fogadalmat tett szerzetesek egymással sem kommunikálhattak, nemhogy a külvilággal. Beszélniük évente két alkalommal, három-három napig lehetett. Küldetésük, hogy imádkozzanak mindenkiért a világon, azokért is, akik maguk sohasem fordultak Istenhez.

A szerzetesek itt csupán fél évszázadig maradhattak, miután II. József 1782-ben feloszlatta a rendet.