A ’48-as ligetben megtartott rendezvényen elsőként Lazók Zoltán polgármester fogalmazta meg gondolatait.

„1848-49-ben nemzetet teremtettünk. Az egész társadalom megmozdult ennek érdekében, mert akkor mindenki magáénak érezte az ügyet. 1848 nyújtja a legjobb példát arra, hogy vannak olyan történelmi helyzetek, amikor védeni kell az igazságot, amikor a nemzetnek ki kell állnia a jogaiért. Minden nemzetét szerető, tisztelő és valamire való politikusnak kötelessége kiállni a hazájáért, a szabadságot, a magyar emberek érdekeit védeni. Ezért is fontos visszatérnünk itt és most is a szinte már hitvallásként idézett 12 pont bevezető gondolataira. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Napjainkban is ez kellene, hogy legyen az elsődleges és legfontosabb szempont. A szabadságra vigyáznunk kell akkor is, ha sokan felcserélik azt a szabadossággal és a felelőtlenséggel. A magyarság értékeinek megőrzésében pedig legalább minimumként egyet kell értenünk. Kossuth Lajos szavaival élve: A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, ami van, hanem az iránt is, ami lehet, és ami lesz! Merjünk álmodni, terveket szőni, s tenni, ha eljön az idő! Nem létezik reménytelen helyzet, kivéve, ha az ember és a társadalom önmaga adja fel saját esélyeit” –mondta a városvezető, majd e szavakkal zárta beszédét:

Amíg a lélek ép, van remény. Ha lélek megtörik, az esély törik meg!

Ezt követően Czunyiné dr. Bertalan Judit országgyűlési képviselő kronológiai sorrendben idézte fel 1848-49 sorsfordító eseményeit, majd így szólt az ünneplőkhöz:

- Minden évszám, minden megannyi kopjafa élő mementó a nemzet tudatában. Mérföldkövek, cölöpök, amelyek biztos támpontot jelentenek, amelyben megkapaszkodhatunk. A nemzetet alkotó emberek érezhetik, tudhatják honnan jöttek, hová tartoznak, és talán azt is, hogy merre tartanak. Petőfi Sándor, aki a forradalom és a szabadságharc lánglelkű költője volt, 1848. március 16-án így foglalta össze az előző nap történéseit: Nagyapáink és apáink még egy század áthaladt, nem tevének annyit, mint mink huszonnégy óra alatt.

Ha azt halljuk, a legnagyobb magyar, tudjuk, gróf Széchenyi Istvánról van szó. Ha azt mondják, a magyar függetlenség legnagyobb alakja, Kossuth Lajos jelenik meg a szemünk előtt, a haza bölcse pedig Deák Ferenccel azonosul a tudatunkban. Mekkora emberek, micsoda egyéniségek, mennyire különbözőek, és mégis mennyire azonosak hazaszeretetükben. Minden történelmi eseménynek, így 1848. március 15-nek is van üzenete a mának, sőt a jövőnek is. Sokan, sokféleképpen fogalmazták már meg ezt. Lényege azonban az, hogy elsősorban magunkra számíthatunk a magyar nép sorsának alakításában, hiszen a forradalommal nem csupán a szabadság született meg, hanem annak a lehetősége is, hogy a magyar magyar maradhasson Európában”.

A megemlékező gondolatokat követően az önkormányzat vezetői, intézmények, civil, politikai és társadalmi szervezetek képviselői helyezték el a tisztelet virágait a Kossuth szobor és a Petőfi emlékmű talapzatánál.

Fotóalbum: https://oroszlany.hu/media/fototar/2024/03/15/marcius-15