A Hold napja
Évezredek óta bámulunk az égre, csodáljuk elfogyó és kigömbölyödő alakját, gyönyörködünk, amikor teljes pompájában világít az éjszakai égbolton.
Több mint fél évszázaddal ezelőtt, 1969. július 20-án az emberiség meghódította az univerzum hozzá legközelebb eső égitestét, a Holdat. "Kis lépés az embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek" - mondta Neil Armstrong, mikor elsőként megvetette lábát a Holdon. A holdra szállás napját a Hold napjaként ünnepeljük.
A Hold valójában nem más, mint egy kis darab Föld: egy kozmikus ütközés hatására szakadt ki Gaia testéből a Naprendszer születését követő 30-50 millió évben. Az űrbe kilökődött anyag először gyűrűvé, majd bolygóvá formálódott, végül a gravitációs vonzás hatására Föld körüli pályára állt. Így született hű kísérőnk, a Hold.
Bár az éjszaka égi lámpásának becézzük, a Holdnak nincs saját fénye, helyette a Nap fényét veri vissza. Kötött pályája miatt a Hold mindig közel ugyanazt az oldalát mutatja felénk. A Holdról nézve a Föld is telik és fogyatkozik!
A Hold égboltja a légkör hiánya miatt nappal is fekete, és mivel gravitációs mezeje is csekélyebb a Földénél, még egy komolyabb testsúllyal bíró embernek is hatalmasakat lehet szökdécselni rajta.
Forrás: meska.hu