Hódok az Állomási-tónál – Egyre nagyobb hatással vannak a környezetre
Oroszlányban az elmúlt években egy különleges látogató jelent meg: a hód. Bár Magyarországon őshonos és védett állatnak számít, városi környezetben ritkán találkozni vele. Elsőként 2021-ben tűnt fel a Malom-tó partján, ahol jelentős károkat okozott, majd idővel eltűnt onnan, és jelenlegi élőhelye az Állomási-tó lett. Az új helyzet azonban számos kérdést felvet: milyen hatása lehet a helyi élővilágra, milyen problémákat okozhat, és hogyan lehet vele együtt élni?
A természet mérnökei – növekvő vízszint, veszélyben lévő növényzet
Németh Gábor, az Oroszlányi Ingatlankezelő és Hasznosító Zrt. vezérigazgatója szerint a hódok kiváló vízépítő mérnökök, gátépítési tevékenységük pedig jelentősen befolyásolja a tó vízszintjét:
„Mostanra, vagy inkább azt mondanám, hogy tavaly ősz végére a gát jelentősen földuzzasztotta a tó alsó mederrészét. A kérdés az, hogy az állandó vízborítottságot meddig bírják a növények és a fák. Előbb-utóbb oxigénhiányos állapot alakulhat ki a gyökérzetnél, ami a fák pusztulását eredményezheti.”
Bár a tó környékén nincs aktív rekreációs terület, a természetben bekövetkező változások hosszú távú hatásai még nem teljesen ismertek.
Jogi akadályok – mit tehet az önkormányzat?
A hódok védett állatok, így kezelésük szigorú jogszabályokhoz kötött. Dr. Tomayer Tamás jegyző szerint a jelenlegi törvényi keretek nem engednek jelentős beavatkozást:
„A természetvédelmi törvény és a vonatkozó miniszteri rendeletek meghatározzák, mit lehet tenni a hódokkal. Az önkormányzatnak meg van kötve a keze, egyelőre csak minimális fellépés engedélyezett. Riasztásra nem kértünk engedélyt, de jelenleg rendelkezünk a hódgát bontására vonatkozó engedéllyel. Egy olyan megoldást keresünk, amely nem űzi el a hódokat, de megakadályozza az esetleges károkat, például árvizeket vagy belvizeket.”
Megelőző intézkedések – lehet-e fenntartható együttélés?
Jelenleg a legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy a hódok által épített gát átszakadhat, és a hordalék eltömítheti a tó vízelvezető rendszerét. Ennek megelőzésére az illetékesek már intézkedtek:
„Kb. egy hónapja behelyeztünk a zsilipkapuba egy új, erős acél hordalékfogó rácsot, amely mozgatható. Ha a gát átszakadna, ez megakadályozza, hogy az uszadék a föld alatti csatornába jusson és eltorlaszolja a víz útját.” – mondta Németh Gábor.
Mi lesz a következő lépés?
A hódok tehát alkalmazkodtak a városi környezethez, de kérdés, hogy az ember is képes-e ugyanerre. A helyzet hosszú távú döntéseket igényel, amelyek során figyelembe kell venni a természetvédelmi előírásokat és a helyi közösség érdekeit is. Aggodalomra nincs ok, hiszen számos európai országban és magyar településen találunk jó példákat a hódokkal való harmonikus együttélésre. Budapest határában, Rákospalotán például a hódok által épített gátaknak köszönhetően egy gazdag élővilággal rendelkező vizes élőhely, a Rákospalotai-láp kelt újra életre, amelynek megőrzéséért és védetté nyilvánításáért a helyi közösség és természetvédők együtt küzdenek. És hasonlóan helyzet állt elő Csehországban és Szlovéniában is több helyen, ahol a hódok visszatelepítése és természetes terjeszkedése révén új vizes élőhelyek jöttek létre, amelyek hozzájárulnak a biodiverzitás növeléséhez és az ökoszisztéma egészségének javításához. Ezek a példák mind azt mutatják, hogy megfelelő intézkedésekkel és együttműködéssel az ember és a hódok nem csak jól megférnek egymás mellett, de a hódok jelenléte rengeteg ökológiai előnnyel is jár az emberiség számára.