Lazók Zoltán polgármester ünnepi beszédében kiemelte: a nemzet napszámosának nehéz sors rendeltetett, hiszen egy gyermek számára az élet legmeghatározóbb közössége a család, de rögtön a második otthona az iskola és az óvoda. Az a hely, ahol egyszerre kell, hogy jelen legyen a törődés, a dajkálás, a tudomány, a betűvetés, a kísérletezés és a miértekre választ keresés, s mindazok a mágusok, akik végigvezetik a tudás és a bölccsé válás lépcsőin az apróságot, maguk a pedagógusok.

- A város önkormányzata lehetőségeihez mérten igyekszik támogatni az intézményeket és a pedagógusokat. Költségvetésünkben az idei évre több mint 40 millió forintot különítettünk el a pedagógus cafetéria újbóli bevezetésére, felújítottuk a malomsori óvodát, folyamatban van a volt Eötvös iskola a tetőfelújítása, és a gimnázium 144 milliós modernizálása – fogalmazott.

A városvezető a friss diplomásokhoz fordulva így folytatta: bár szinte évről évre változik a tanügyi rendszer, a lényeg akkor is változatlan marad: olyan fiatalokat kell nevelni, akik nem csupán tárgyi tudásukkal, hanem a későbbiekben felnőttekként magatartásukkal, világszemléletükkel, mindennapi cselekedeteikkel is szolgálják közösségüket, városunkat. Oroszlány büszke önökre, legyenek büszkék önök is arra, hogy egy fejlődő város megbecsült szakemberei, akik tartást és jövőképet közvetítenek a következő nemzedékeknek.

Biró Mónika tankerületi igazgató az elődök munkáját méltatva hangsúlyozta az a tartást, munkabírást, emberséget és céltudatosságot, ami évtizedeken keresztül jellemezte az immár nyugdíjas ünnepelteket, és útravalóul Nagy Jánost idézte: „A pályára nem Isten átka sodort minket, hanem ifjúi álom vitt, s érdemeltünk, kaphattunk volna jobb kort, mely bőven adja munkánk babérait. Csendben örül a lelkünk, hogy nap, mint nap érdemben állhatunk pályánk végén, s nyomunkban tanítványi hála sarjad: a számadás, ez jeles eredmény.”

Az eseményen Lazók Zoltán és Biró Mónika mellett Benyiczki Ágota óvodavezető üdvözölte az ünnepelteket, majd letették esküjüket az idén diplomát szerzett pedagógusok és óvodapedagógusok.

Aranydiplomás pedagógus:

Cseh Lászlóné (Berti néni)
Közgazdasági végzettséggel az Oroszlányi Szénbányák dolgozójaként kezdte pályafutását. 1961-től tanított a József Attila iskolában, ezzel gyermekkori álma vált valóra. 1965-ben kémia-technika szakos diplomát szerzett. A technika órákon készített tanulókísérleti eszközökkel érdekesebbnél érdekesebb kísérletekkel szerettette meg tantárgyát a diákokkal. Tanulói közül sokan folytatták a középiskolai tanulmányaikat a veszprémi vegyipari szakközépiskolában. Tanulmányi felügyelőként, majd igazgató-helyettesként dolgozott az iskolában. Szigorú következetességével, segítőkészségével kivívta kollégái tiszteletét. Magas színvonalú pedagógiai munkájának elismeréseként megkapta a Kiváló Pedagógus kitüntetést. A városért végzett áldozatos munkájáért Pro Urbe Oroszlány kitüntetésben részesült. Szabad idejének jelentős részét is a gyermekek között töltötte. A nevéhez fűződik a dunaalmási, tatai majd a káptalanfüredi ifjúsági tábor megszervezése. Ezeket a táborozásokat gyermekeknek és pedagógusoknak egyaránt emlékezetessé tette. Harminchat évi pedagógiai munka után igazgató-helyettesként vonult nyugállományba.

Gyémántdiplomás pedagógus:

Gyurenka Károlyné (Panni néni)
Hatvan évvel ezelőtt végzett a Székesfehérvári Középfokú Tanítóképzőben, majd rövid ideig Dunaújvárosban tanított. Később férjével együtt Oroszlányra került és a József Attila Általános Iskolában kezdett dolgozni. 1958-ban átkerült az újonnan megnyíló Arany János Általános Iskolába, ahol nyugdíjazásáig a tantestület kiemelkedő, nagyra becsült tagja lett. Számára a tanítás tényleg hivatás volt. Tanítványai még most is szívesen és szeretettel emlékeznek arra, amikor Panni néni tanította őket. Mindig figyelt a hátrányos helyzetű, lemaradó tanulókra és a tehetségesekre egyaránt. Hosszú évekig tanított kisfelmenőben, első-második évfolyamon, iskolaotthonos formában. A tanítási órákon és a tanórán kívüli foglalkozásokon is kellően szigorú és következetes volt. Tanítványai közül sokan lettek pedagógusok: óvónők, tanítók, tanárok. Alaposságával, szakmai tudásával, őszinteségével, közvetlenségével kollégái szeretetét is birtokolta.

Gyémántdiplomás óvodapedagógusok:

Weisz Béláné
Tanulmányait 1952-ben kezdte az Esztergomi Óvónőképző Intézetben és a tatai szakmai gyakorlata után 1955-ben szerezett óvónői képesítést. Pályakezdőként a tatabányai Hosszú-sori óvodában helyezkedett el beosztott óvónőként. Az itt eltöltött 5 év meghatározó jelentőségű volt további munkájára nézve. 1960-ban nevezték ki az oroszlányi Petőfi Sándor Napköziotthonos Óvoda élére vezető óvónőnek. A mindennapi óvónői feladatai mellett nagy kihívást jelentett számára az akkor még korszerűtlen óvoda pedagógiai és építészeti megújítása. Évek kitartó munkájával, a szülők odaadó segítségével sikerült bővíteni és szépíteni az óvoda épületét, és a szakmai munka alakításával, tartalmas óvodás éveket tudtak biztosítani gyermekeknek. 27 éves eredményes pedagógiai munkáját „Kiváló munkáért” miniszteri dicsérettel, szolgálati érdeméremmel jutalmazták.

Juhacsek Józsefné
1955-ben végzett az Állami Óvónőképzőben Kalocsán. Munkáját a Felső-telepen kezdte. Később rövid ideig a Kossuth óvodában, majd 1961-től a Malomsori óvodában dolgozott. Hosszú időn keresztül összevont, magas létszámú, 38 fős óvodai csoportokat vezetett. Igazi pedagógus modell volt, munkáját precízség, pontosság, következetesség jellemezte. Kollégái mindig számíthattak rá. Kimagasló volt ének tudása, az éneklés szeretete jellemezte. A népdalok, népi játékok ismerője volt, melyeket megszerettetett óvodásaival is. 1992-ben a Malomsori Óvodából ment nyugdíjba. Többször kapott munkájáért elismerést többek között- miniszteri kitüntetést és szolgálati érdemérmet is.

Szabó Ilona
1955-ben végzett az Esztergomi Állami Óvónőképzőben. Oroszlányba, a Kossuth Lajos Napköziotthonos Óvodába került mint beosztott óvónő. Munkáját mindvégig az igényesség, a türelem, a fáradhatatlanság, a hivatás tisztelete, és a személyes példamutatás jellemezte – ezért kiemelték, az óvoda vezető pedagógusa lett. Csoportjában szeretetteljes, biztonságot adó légkört teremtett. A nehéz sorsú gyermekek nevelését elkötelezetten végezte, a szülőkkel toleráns, együttműködő légkört sikerült kialakítania. 1961-63–ig az óvoda vezetője, majd pár évig vezető-helyettese is volt.1979-ben miniszteri dicséretben, majd 1993-ban szolgálati emlékéremben részesült. Nyugdíjazása után még másfél évig dolgozott, így összesen 40 évet töltött munkában, mint óvónő.

Márkus Józsefné
Az óvónőképző iskolát Aszódon végezte. Tanulmányai befejezése után a Vecsési Bölcsődében dolgozott két és fél évig, majd a Gyáli I. sz. óvodába került. Férjhez menetele után költözött a környékre, először a Környei óvodában kezdett el dolgozni, majd 1964-től a Kossuth Lajos óvodában végezte munkáját. Csoportjai mindig magas létszámúak voltak, de gyermekszerető, vidám természetének köszönhetően sikerült mindig nyugodt, derűs hangulatot teremtenie. Sokféle bábot készített, egyénileg és kollégáival közösen is szívesen bábozott a gyermekeknek.1991-ben ment nyugdíjba, kollégáival utána is szívesen találkozott a „régi Kossuthos” találkozókon. Pedagógiai munkájáért szolgálati érdemérmet kapott.

Pályakezdő pedagógusok: Balogh Barbara, Bánfalvi Attila, Hornyák Dániel (Hunyadi iskola), Kakucsi Mónika (Benedek iskola), Schön Martin (József A. iskola), Tóth Anita (Bakfark AMI), Kórosné Kis Andrea, Vasiné Hroncz Amál (Óvoda)