- A történelem valamennyi forradalmához hasonlatosan, a magyar 1956 is előre akart menni és nem hátrafelé visszatáncolni. Elsődleges célja a nemzeti szuverenitás volt, a függetlenség helyreállítása. Másodlagosan a demokratikus társadalom, a jogállam garantálása, a politikai jogok, mindenekelőtt a szabad választások útján létrejövő közhatalom, ennek eszközeként a többpártrendszer kialakítása. E törekvések végső célja a demokratikus országokban elért gazdasági fejlődés és ennek eredményeként megvalósítható társadalmi jólét – mondta a polgármester, aki így folytatta: Magyarország nem akart többet, mint beteljesíteni a Himnusz vágyát: jókedvet és bőséget. Tévedés azt állítani, hogy a nemzet akkor a barikád két oldalán állt, mert 1956-ban csak egy oldal létezett, amelyen ott ált az egész nemzet, a meggyötört parasztoktól, a kizsigerelt munkásokig és értelmiségiekig, akik mind együtt élték át nemcsak a forradalom politikai sikereit, de annak szépségét is, amikor a vágyból akarat, az állampolgárból hazafi, az országból nemzet lett.

- S hogy mi 1956 forradalmának máig ható tanulsága? Mindenekelőtt az, hogy a nemzet szuverenitását sosem adhatja fel, a nemzettől nem lehet a demokráciát megvonni, az alkotmányba foglalt jogokat be kell tartani. Az 1956-os forradalom 59. évfordulóját együtt ünnepli Magyarországgal az egész világ. Biztató és felemelő, hogy van egy megemlékezés, amellyel mindenki azonosulni tud, nincsenek ellenvélemények és fenntartások. 56 hőseinek mindenki tisztelettel adózik – fogalmazott Lazók Zoltán.

Az oroszlányi ünnepség emlékező gondolatait követően Fenyvesi Róbert, a Tatabányai Árpád Gimnázium diákja verssel idézte meg a forradalmi napokat, majd a város vezetői, a politikai pártok, intézmények és társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték a tisztelet és kegyelet koszorúit a kopjafánál.

A település ünnepi programja a művelődési központban a Magyarock Dalszínház előadásával zárult, melynek tagjai Jenei Szilveszter: 1956. című darabját vitték színre.