Lazók Zoltán a Rákóczi Szövetség helyi szervezetét bízta meg a temető rekultivációjával, melyhez első kérésre csatlakozott a Vitézi Rend és Békási Imre hadisírgondozó, de sokan mások is kivették részüket a munkákból – idézte fel az elmúlt hónapok történéseit Nagy Csaba, a civil szervezet elnöke, aki elsőként köszöntötte csütörtök délután a megemlékező ünnepségen megjelenteket, köztük a városvezető mellett File Beáta jegyzőt, Németh Gábor alpolgármestert, Nagy Miklóst, a Vitézi Rend Komárom-Esztergom megyei törzskapitányát, valamint a kezdeményező Kovács Ferencet és családját.

A temetőben az elhunyt hősök emlékére – Jámbor Vilmos kisbéri vállalkozó támogatásával – egy emlékoszlop is állíttatott, rajta Békási Imre versével, amit a szerző előadásában hallgathattak meg a jelenlévők, majd Szemeti Ferenc ezredes, nyugalmazott tábori esperes megáldotta az emlékhelyet.

A tragikus sorsokhoz vezető eseményeket Nagy Roland történészhallgató idézte fel: Majkpusztánál 1945 elején a kiskunhalasi magyar királyi „Balogh Ádám” 15. honvéd kerékpáros zászlóalj építette ki állásait. A zászlóalj 1945. január 12-én vonult a hadműveleti területre. A németek Székesfehérvár környékén kezdtek teret nyerni, ezért a hadosztállyal szemben álló szovjetek január 22-én megkezdték a visszavonulást, a magyar csapatok pedig követték őket. Így került a csoport birtokába január 24-én Majkpuszta, ahonnan az alakulat követte a szovjeteket az Oroszlány-Csákvár országút mentén, annak érdekében, hogy a Vértes kijáratát, Csákvárt elfoglalja. Január 25-én támadást indítottak Kőhányáspuszta elfoglalására, melyet sikerrel végrehajtottak. A zászlóalj január 26-án Kőhányáson maradt, majd Várgesztes irányába fordult, s folytatta az elkeseredett harcot a Vértes magaslataiért. Összességében a huszárhadosztály gyenge erőivel nem volt képes a Vértes kijárati településeit hosszabb ideig birtokolni, ezért a felső vezetés február 7-én elrendelte az elért vonalak védelmét, s március közepéig állásharc bontakozott ki, melynek a Vörös Hadsereg bécsi támadó hadművelete vetett véget.

- A januári harcokban elhunytak közül a tizenketten nyugszanak a Madár-hegyi temetőben. Közül négyen az említett 15. kerékpáros zászlóaljban szolgáltak, hárman a 4. huszár ezredben, míg ketten az 1/I. gyalogos zászlóalj 2. századában. Hármuk csapattestéről nem tudni biztosat – mondta Nagy Roland, aki a következő latin gondolattal zárta megemlékezését: „Mortui vivos docent”, vagyis „A halottak tanítják az élőket”. A csütörtöki esemény befejezéseként a jelenlévők elhelyezték koszorúikat a most emelt emlékoszlopnál.

Az elhunyt hősök név szerint: Baranyai Gábor tizedes, Flóra Ferenc tartalékos honvéd, Horváth Ferenc honvéd huszár, Ignácz Mihály őrvezető, Kovács Ferenc II. tartalékos honvéd, Kovács Mihály honvéd huszár, Lisziák Lajos honvéd, Nagy Sándor őrvezető, Nyerges János honvéd huszár, S. Molnár Ákos tartalékos zászlós, Szakács Pál honvéd és Varga János honvéd.

A sírkert megújításában felvállalt szerepéért köszönet: az Oroszlányi Rákóczi Szövetségnek, a Vitézi Rend tagjainak, a Beck & Cat Kft.-nek, a LÜN Kft.-nek, az Oroszlányi Közösségi Színtér és Könyvtárnak és az OSE Kószák Természetjáró Szakosztályának.