- Ő volt az a művész, aki a színpadon, filmen, rádióban, televízióban és a pódiumon is a legkiemelkedőbbet nyújtotta. Sikeres színpadi- és filmszínészként megvalósította és anyagba öntötte tehetségét, zsenialitását. Szerepeiben vérre ment a játék, nem volt szürke, értéktelen vagy közepes alakítása. Legfeljebb vitára ingerelt, indulatokat váltott ki, de unalmasnak vagy egysíkúnak soha sem látszott. Géniusz volt, kivételes képességekkel. Életműve felbecsülhetetlen értéket képvisel, melyet 1990. március 15.-én posztumusz Kossuth-díjjal ismertek el. 1976. június 4.-én Balatonszemesen vonatgázolás áldozata lett. Halálának körülménye a mai napig vitatott – fogalmazott az est vendége.

„Soha se nyertem, de amit magam megküzdöttem, meg is tartottam. Nem bántam meg semmit, igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darab kék eget tartani. Megmaradtam embernek, csodálkozónak, reménykedőnek, győzelemre törőnek, gondolkodónak. Megmaradt szívem szeretete, megmaradtam lázadónak, lassan bölcsülőnek, igazságkeresőnek, nevetőnek.” Így maradjon meg a mi emlékezetünkben is – e Latinovits gondolatokkal zárta Tarics Péter a megemlékezést.

A rendezvény végén az előadó „Függöny fel!” című saját kötetét dedikálta az érdeklődők számára.