Az alpolgármester ünnepi beszédében arról szólt, hogy sokan emlékeznek olyan pedagógusokra, akiket annak idején maguk is szerettek, s akiket szerettek, azok tanítására is jobban nyitottak voltak. A csodálat, az elismerés ezért a bensőséges kapcsolatért alakul ki a tanár és tanítványa között. Ez alapozza meg a tudomány, a tudás iránti szeretet is.

- Magam is tanítottam, részese voltam az oktatásnak, így tudom, hogy a pedagógiai munka szépségét többek között az a kapcsolat adja, ami e folyamat közben keletkezik. Az a mind magasabb szintre szerveződő viszony a hallgatóval, gyermekkel, oktatókkal, óvodapedagógusokkal és más munkatársakkal, amely maradandó nyomot hagy a lelkekben. Ezt a kapcsolatot nem lehet helyettesíteni – fogalmazott, majd a friss diplomásokhoz fordulva így folytatta: kívánom fiatal pályakezdőknek, hogy érjék meg az oktatásügy konszolidációját, a jelenleg létező rengeteg probléma orvoslását. Kívánom, hogy legyen elegendő hitük és erejük megvalósítani elképzeléseiket.

Biró Mónika tankerületi igazgató azt emelte ki, hogy két korosztály, két életút találkozik az eseményen. Az egyik nagy várakozással tekint előre, a másik visszaemlékezik a több évtizedes pedagógusi munkára. Más kihívásokkal kellett szembenézni a több évtizeddel ezelőtt hivatásukat kezdő kollégáknak, mint a pályájuk elején állóknak.

- Az élet apró örömei mellet most felejtsük el a napi gondokat, ünnepeljünk, köszöntsük a jelen levő nyugdíjas és pályakezdő kollégákat, és emlékezzünk azokra, akik már nem lehetnek velünk – mondta.

Az eseményen Rajnai Gábor és Biró Mónika mellett Benyiczki Ágota óvodavezető méltatta a színesdiplomás ünnepelteket, majd letették esküjüket a friss diplomás pedagógusok.

Az aranydiplomások életútja:

Farnadi Lászlóné (Editke) 50 éve szerezte meg pedagógus diplomáját. 1987-ig dolgozott az Arany János Általános Iskolában. Tanító néniként mindig nagyon figyel arra, hogy minden tanítványa a képességeihez mérten a lehető legjobb színvonalon sajátítsa el az olvasás, írás, számolás tudományát. A tanulók önbecsülésére figyelve, arra törekedett, hogy minden gyerek kapjon megsegítést. Szívesen vállalt feladatot az úgynevezett korrekciós, kislétszámú első osztályokban. Nagy türelemmel foglalkozott a felzárkóztatásra szoruló gyerekekkel. Változatos módszerek alkalmazásával igyekezett a lemaradó gyerekeket felzárkóztatni. Nagyon jó kapcsolatot tudott kialakítani a gyerekekkel és a szülőkkel. Nyugdíjba vonulása után is korrepetálta a hozzá forduló gyerekeket, felnőtteket. Néhány éve aktív szerepet vállalt a város művelődési és sport bizottságának munkájában.

Szeghalmi Ferencné, Magdi néni 50 évvel ezelőtt kapta pedagógus diplomáját. Az Oroszlányi Hunyadi Mátyás Általános Iskola alsó tagozatán dolgozott, majd 35 év tanítás után innen ment nyugdíjba. Az intézményben hosszú időt töltött napközis nevelőként. Csoportjaiban színvonalas kulturális foglalkozásokat szervezett, gyermekjátékokat tanított, s ezzel kiváló közösséget formált diákjaiból. Elhivatott tanítóként nevelte a gyerekeket a szép magyar beszéd használatára, a kifejező olvasásra, a szöveg megértésére. Külön figyelmet fordított a tehetséges, illetve a lassabban haladó gyerekekre. Jó humorával a tantestület meghatározó egyénisége volt.

A gyémántdiplomások életútja:

Kovács Illésné (Kolozsvári Borbála) 1956-ban a Nagykőrösi Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói képesítést. Első munkahelye a tápióbicskei általános iskolában volt. 1957-től a tatabányai József Attila Általános Iskolában tanított. Az iskolavezetés javaslatára a megyei bíróságon népi ülnökként is dolgozott a tanítás mellett. Ezt a feladatot tíz évig látta el. 1961-ben a tatabányai Mező Imre Általános Iskolába került át, ahol igazgatóhelyettessé nevezték ki. Pár év múlva Oroszlányba költözött családjával, és az akkori 3. Sz. Általános Iskolában folytatta a tanítást. 1972-ben az iskola igazgatóhelyettesének nevezték ki. Ez idő alatt egy évig a Városi Tanács Művelődési Osztályának tanulmányi felügyelője volt. 1980-ban felkérték, hogy a város új iskolájának, a 4. Sz. Általános Iskolának legyen az igazgatója. Az iskola létrehozását a kezdetektől figyelemmel kísérte, és szakmai javaslataival jelentős segítséget nyújtott a város vezetésének. Tíz évig volt az intézmény igazgatója, majd nyugdíjba vonult. Nyugdíjasként két évre visszatért a tanításhoz. Szakmai munkája elismeréseként megkapta Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést és a Munka Érdemrend ezüst fokozatát.

Nagy Józsefné, Ilonka néni 60 évvel ezelőtt kapta pedagógus diplomáját. Az iskola megnyitása, 1962 óta az intézményben dolgozott, majd 36 év tanítás után innen ment nyugdíjba. Osztályaiban magas színvonalú munkát végzett, szívügyének tekintette a tanulók anyanyelvi nevelését, a versek megszerettetését, a tiszta magyar beszéd megtanítását. Mindent megtett azért, hogy diákjai elsajátítsák azokat az alapkészségeket, mely a további tanulásukat teszi lehetővé. Felkarolta a hátrányos helyzetű, illetve a tanulási nehézséggel küzdő diákokat, számukra egyéni segítséget nyújtott. Kollégái mentorként tekintettek rá, aki önzetlen segítségével, szakmai tapasztalatának átadásával támogatta őket. Munkáját a megbízhatóság, elkötelezettség, hivatástudat jellemezte. Nyugdíjasként is lehet rá számítani akár zsűritagként, akár versenyszervezésben.

Mente Ferencné 1956-ban végzett a hódmezővásárhelyi Óvó-képzőben és pályakezdőként is ebben a városban helyezkedett el. 1960-ban férjhezmenetele után költözött a környékre és került Tatabányára a Rét utcai óvodába. 1963-tól már Oroszlányban - az akkor még 3 csoportos Brunszvik Teréz óvodában dolgozott, mint beosztott óvónő. Munkáját emberi és szakmai igényesség jellemezte ezért 1969-ben megbízták - az akkorra már 5 csoportossá bővített, két külön telephelyen működő - óvoda vezetésével. 1973-ban felépült a város legnagyobb, 10 csoportos óvodája és őt nevezték ki az intézmény függetlenített vezetőjévé. Abban az időszakban az ország területén kevés ilyen nagy létszámú óvoda működött. Irányítása alatt bizonyítani tudták, hogy ez a nagy létszámú testület tud együtt dolgozni, szakmai sikereket felmutatni. Kollégái elfogadták, támogatták munkájában; a gyerekek jól érezték magukat az óvodában; a szülők különleges figyelme és tisztelete kísérte tevékenységét. 16 évig vezette az óvodát, 1989-től átadta a vezetői teendőket utódjának. 1994-es nyugdíjazásáig csoportvezető óvónőként dolgozott tovább. Pályafutása alatt többször elismerték munkáját, megkapta a Kiváló munkáért kitüntetést, a Pedagógus szolgálati Emlékérmet és a Címzetes Óvodavezető címet.

Pajor Sándorné 1956-ban végzett az esztergomi Óvóképző Intézetben. Munkáját a Felső-telepen lévő Brunszvik Óvodában kezdte. Csoportját nagyon magas - 40 fős - létszámmal indította, de gyermekszeretete, szakma-szeretete mindig átsegítette a nehézségeken. 1961-ben került az újonnan induló Malomsori Óvodába, ahol az intézményvezetője lett. Sokat tett azért, hogy fejlessze az óvodát: Cipőgyári támogatással megszervezte az eszközök beszerzését, javítását, karbantartását, az emeleti csoportszoba megnyitását. Kollégái mindig számíthattak rá, jószívű, humánus vezető volt. A gyerekek szeretete, a szülők megbecsülése végigkísérte pályáját. A Malomsori óvodából ment nyugdíjba. Többször kapott elismerést kiváló munkájáért - többek között miniszteri dicséretet, szolgálati érdemérmet is.

Rabazzi Stepancsics Gusztáv pályáját Oroszlányban kezdte a vájár iskolában képesítés nélküli nevelőként az 1952-es tanévben. 1956-ban a Szegedi Pedagógiai Főiskolán történelem-földrajz szakos tanári diplomát szerzett. Néhány évig Vértesszőlősön tanított, majd a mai tatabányai Kölcsey iskolában folytatta tevékenységét igazgatóhelyettesként, ahol később 15 évig az intézmény igazgatója lett. Nyugdíjazása előtt 5 évig a Katonai Főiskolán tanszékvezetőként kamatoztatta tudását. Nyugdíjasként is aktív életet folytat, sőt 77 éves koráig dolgozott. Széleskörű érdeklődésének köszönhetően sok mindennel foglalkozott: az iskolában fotószakkört vezetett, de saját fotóit megtalálhatók a Várgesztesről, Vértesszőlősről, Majkról szóló kiadványokban is. Helytörténeti monográfiák készítésében is közreműködött. Mindig arra törekedett, hogy ezek a tudományos munkák könnyen érthetők, olvasmányosak legyenek. Jelenleg egy Majkról szóló kiadvány összeállításán dolgozik.

Pályakezdő pedagógusok: Pesti Viktória (Bakfark AMI), Ramberger Szilvia, Rózsa-Budaházy Zsuzsanna, Markovicsné Vislóczki Rozália (Benedek isk.), Áncsák Lilla (József A. isk.), Horn Imréné Virizlai Krisztina Lívia (kecskédi isk.), Karácsony Viktória (óvoda).