Azért ezt a napot választották, mert 1953-ban ezen a napon érkezett vissza Magyarországra a Gulag-lágerekből szabadon bocsátott rabok első csoportja – ezekkel a gondolatokkal kezdte megemlékező beszédét pénteken Nagy Csaba, a Rákóczi Szövetség oroszlányi elnöke a művelődési központban megrendezett eseményen, amelyen részt vett Lazók Zoltán polgármester és File Beáta jegyző is.

- A kényszermunkások között különösen tragikus sors jutott a politikai elítélteknek, az ő helyzetük 1949-től vált különösen súlyossá. Ekkor hozták létre ugyanis a Gulag-on belül a politikai elítéltek koncentrációs táborait. Az ezekben raboskodó mintegy 85 000 elítéltből csak 5-6 000 élte meg a szabadulást. Ma a mártírhalált halt felvidéki gróf Esterházy Jánosról kívánunk külön is megemlékezni, akit koholt vádak alapján 10 év kényszermunkára ítéltek és Gulag-táborba küldtek Szibériába – fogalmazott az elnök.

A megemlékezésen Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke beszélt Esterházy János életéről, aki 1901 márciusában született a felvidéki Nyitraújlakon. A második világháború kirobbanásakor tevékenyen részt vett a lengyelországi menekültek magyarországi befogadásának szervezésében. Az önállóvá vált Szlovákia parlamentjének egyetlen magyar képviselőként – és parlamenten kívül magánemberként – védelmébe vette az üldözött szlovákiai magyarokat.

A háború befejezte után Gustáv Husak belügyi megbízott letartóztatta, s átadta őt az NKVD-nek. Legközelebbi hozzátartozóit, feleségét, gyermekeit soha többé nem láthatta. A szovjet belügyi szervek 1945 júniusában Moszkvába hurcolták, ahol koholt váddal 10 év javító munkatáborra ítélték. A Gulágok poklát megjáró Esterházy János végzetes tüdőbetegséget kapott, egészségi állapota az 1948-as év végére válságosra fordult.

Közben Pozsonyban, 1947 szeptemberében – távollétében – a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásának hazug vádjával kötél általi halálra ítélték. A csehszlovák hatóságok kérték kiadatását a Szovjetuniótól, hogy végrehajthassák rajta az ítéletet. A szovjetek a súlyos beteg Esterházyt 1949-ben szolgáltatták ki, majd a család kérésére az ítéletet életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták. 56 éves korában, 12 évnyi rabságban eltöltött súlyos szenvedés után, 1957. március 8-án halt meg a mírovi politikai foglyok börtönében.

Az est méltó befejezéseként Boráros Imre, Kossuth-díjas színművész idézte meg Esterházy János hányattatásait és kálváriáját Siposhegyi Péter Hantjával sem takar című monodrámájában.