Ez alkalomból tartotta ünnepségét pénteken a bányász nyugdíjasok oroszlányi szervezete a majki Bányászati Múzeumban, ahol ünnepélyes keretek között került sor a kiállítóhelynek adományozott zászló megszentelésére. Az eseményen Németh Gábor alpolgármester mellett megjelent a település civil és kulturális életének több képviselője is.

A Szent Borbála méltatását követően Kutschi András prépost áldotta meg a zászlót, amelyre az érdekképviselettel együtt a Vértessomló-Várgesztesi, illetve a Mór-Pusztavámi közösségek képviselői is felkötözték emlékszalagjaikat, majd a Bányász Himnusz hangjaival ért véget az ünnepség.

Szent Borbála legendája a régmúltba nyúlik vissza, születésének ideje bizonytalan. II. Maximinus császárságának idején, Kis-Ázsia északnyugati Izmir városában, élt egy gazdag görög származású pogány, aki Dioskur néven volt ismert. Egyetlen gyermekét, aki rendkívüli szépségével és éles eszével tűnt ki, Borbálának hívták. Dioskur gyűlölte a keresztény tanokat, a keresztényeket. Éppen ezért nagy gondot fordított arra, hogy leánya pogány szellemű oktatásban részesüljön, és arra, hogy ne érintkezhessen keresztény tanokkal. Ezért Borbála számára atyja - a gyűlölt kereszténységtől való féltésében - egy magas tornyot építtetett, amit nagy pompával és kényelemmel berendeztetett. Ebbe a toronyba záratta be évekre a leányát, ami így Borbálának otthona és egyben börtöne is lett.

Borbála a toronyba zárva mégis megismerkedett a keresztény tanokkal. Amikor apja férjhez akarta adni, Borbála megtagadta, bevallva, hogy felvette a kereszténységet. Dioskur erre átadta a városbírónak, aki a legválogatottabb kínzásoknak vetette alá, Borbála azonban ennek ellenére életben maradt. Amikor atyja látta, hogy leányát nem tudják megölni, maga ment a kínpadra és sajátkezűleg fejezte le Borbálát. Tettéért rövidesen megbűnhődött, mert Isten villámmal sújtotta halálra.