Kocsis Mihály, az emlékművet 2013-ban felállító Vértesi Erdő Zrt. vezérigazgatója elmondta, hogy a társaság az erdőkezelés és az épített környezet megóvása mellett több olyan új emlékhelyet hozott létre, amelyek méltók az utókor tiszteletére.

Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője úgy fogalmazott, hogy azok a fiatal huszárok, akik itt adták az életüket, azért haltak meg, mert élt bennük az eskühöz való hűség és a hazaszeretet. Hozzátette: aki szereti a hazáját ma, az Európa, az európai béke érdekében megvédi határait és biztosítani igyekszik az ország szuverenitásának maradékát.

Az esemény befejezéseként a környező települések polgármesterei, a civil szervezetek és intézmények képviselői helyezték el koszorúikat az emlékhely talapzatánál.

Heves harcok színtere volt 1945. első hónapjaiban a Vértes hegység. Január végén indult meg a Dunántúlon nagy német páncélos erőkkel a Budapest felmentését célzó támadás. A huszár hadosztály, amelynek fegyvernemként ez volt az utolsó nagy csatája, az ellenség kemény ellenállását megtörve Kőhányás pusztát közelharcban foglalta el. Szuronnyal, rohamkéssel és kézigránáttal kellett a szívósan védekező oroszokat lépésről lépésre visszaszorítani. A huszáralakulat lovasai két hónapon keresztül tartották a vonalat, ám a túlerőben lévő szovjetek előrenyomulását nem tudták végül megakadályozni. Mindössze tizenhárman élték túl a harcokat, és érték el a magyar támaszpontot.