Az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő alakja írói pályája kezdetén szűkebb közösségének, a mezőségieknek gondjait, életét szólaltatta meg. Tipikus erdélyi karaktereket mutatott be, akiknek sorsába beleszólt a történelem. Szatirikus látásmóddal próbált közelíteni, figyelmeztetni a fenyegetettségben eltorzult emberi jellemekre. Az 1950-es évektől hosszú időre elhallgatott.

Igazi hangját újra naplószerű írásaiban találta meg, ilyen az ˝ Anyám könnyű álmot ígér˝ és az ˝ Engedjétek hozzám jönni a szavakat˝ című műve. Ebben az Időben történelmi parabolákat is írt, melyekben a hatalom és az egyén összeütközésének lehetünk tanúi: Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel. Irodalmi munkásságával, csakúgy mint személyes cselekedeteivel arra kívánt példát mutatni, hogyan lehet megőrizni a gyökereket és a megpróbáltatások között a menekülés helyett az otthon maradást túlélni. Erre világít rá a Szuzai mennyegző és az Advent a Hargitán című remekműve.

Az eseményen vetítésre került a Fekete március című dokumentumfilmből egy részlet, mely az 1990. március 19-20-án Marosvásárhelyen zajló véres összecsapásokat, zavargásokat mutatja be.

Sütő András ekkor szenvedett súlyos fejsérüléseket, bordatöréseket. s elvesztette bal szeme világát.