Széles Lászlóné, született Kurtsits Katalin 1918. május 26-án látta meg a napvilágot. Gyermek és ifjúkorát Tatabányán töltötte, az úgynevezett hetes telepen, a Muskátli utcában. Itt sok barátot szerzett az örökké vidám, jókedvű fiatal lány, akikkel aztán hosszú évtizedekig tartotta is a kapcsolatot, amíg ők mind végleg el nem távoztak.

A MÁK (Magyar Általános Kőszénbánya) gépírójaként dolgozott, ott ismerkedett meg férjével, majd 1963-ban Oroszlányba költöztek. Azóta itt él – mondta – nagyon megszerette a várost, új barátokra is talált, ám a régieket sem felejtette – tette hozzá. Az igaz – folytatta, - hogy neki csak egy gyermeke van, aki nagyszerű unokával ajándékozta meg, az unoka pedig három gyönyörű és okos dédunokával gazdagította a családot.

Arra a kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka nagyon egyszerű a válasz, mondta hamiskás mosollyal: „Mozgás és derű, az élethez való pozitív hozzáállás, életigenlés. Örömmel kell megélni mindennapjainkat!”

A százéves Kati néni bizonyosságot adott arról is, hogy igen tájékozott a napi helyi és országos politikában, hallgatja a híreket, nézi a híradásokat. Mint mondta, több „csatornáról” tájékozódik. Tudja azt is, hogy mi történik a városban, miről döntenek, döntöttek a képviselők, mi az, ami épül, szépül Oroszlányban.