Feri bácsi 1945-ben érkezett a fővárosból Kecskédre, majd két év múlva Oroszlányba, ahol lakatosként, később gépkocsivezetőként dolgozott a bányánál.

- Munkamániás voltam, teherautómmal bejártam az egész országot, szinte állandóan úton voltam, így aztán bár életemből kimaradtak a barátok, munkatársaimmal mindvégig jó volt a viszonyom – mesélte az ünnepelt, aki 35 évnyi szolgálat után ment nyugdíjba.

Felesége és két gyermeke közül az egyiknek a halála óta csendesen, de aktívan telnek napjai, hála kiváló fizikai és szellemi állapotának. Maga mos, süt, főz és takarít, de ha csak teheti, hatalmas sétákat tesz a városban, sőt, néhanapján kis kétszemélyes autóját is előveszi, hogy Majkra kilátogasson.

Bár Feri bácsi hallása már nem a régi, de ahogy mondja: hatvanévesnek érzem magam, s mit is kívánhatnánk, mint, hogy legyen ez még sokáig így.