File Beáta jegyző köszöntötte a jelenlévőket, aki családi érintettségéről szólva elmondta: anyai nagyapám bányamentő volt, ő sajnos már nem lehet velünk, édesapám „XX-asi”, földalatti villanyszerelő, szerencsére még együtt tudunk ünnepelni. Ezért is nehéz nekem most Önök előtt köszöntőt és megemlékezést tartanom, mert tele vagyok érzelmekkel és igen nehéz a meghatottságomat palástolni.

- A 68. bányásznapi programsorozaton belül mai napon emlékezni és egymást látni, egymásnak örülni jöttünk össze. Mások számára talán furcsának tűnik ez a kettősség egy rendezvényen belül: emlékezünk és gyászoljuk a bányában feladatuk teljesítése közben balesetben elhunyt bajtársakat, és mindazokat, akik kollégák voltak és ma már nem lehetnek közöttünk. Ugyanakkor ünnepelünk, örülünk egymásnak, jó kedvű történetek kelnek szárnyra, amelyeket már százszor is hallva, ugyanolyan nevetés kísér, mint első halláskor. Aki a bányászatot választotta, egy életre választott hivatást, kitörölhetetlenül az emberben marad a szakma szeretete. Sokan, ha tehetnék, újra vállalnák a munka veszélyét, és annak örömét, hogy értéket teremtenek, egy bajtársi közösséghez tartoznak. Ez volt az életük! Ez az emberi hozzáállás, a szolidaritás, az egymás irányába tanúsított megbecsülés és odafigyelés erkölcsi például szolgál jár a jelen kor generációinak – fogalmazott Oroszlány jegyzője.

A jelenlévők az ünnepi gondolatokat követően megkoszorúzták azt az emléktáblát, ami az oroszlányi szénmedence áldozatainak állít emléket. A több mint kétszáz nevet felsoroló márványtáblánál az önkormányzat és a bányászok képviselői mellett intézmények, civil szervezetek is elhelyezték a kegyelet virágait. Bányásznapi hagyomány az is, hogy minden alkalommal külön is megemlékeznek a XX-as akna előző évben elhunyt dolgozóiról. Szombaton 19 egykori bajtársért szólalt meg a klopács.

A szombati események képeit a Fotógalériában tekintheti meg!