Örökbe emeli a mulandót
Oroszlány vendége volt a magyar irodalmi élet két emblematikus alakja szombaton. Kocsis András Sándor (a képen jobb oldalon) elsősorban könyvkiadóként ismert, most azonban abból az alkalomból érkezett, hogy Színek és formák című kiállításán festményeit, szobrait, kisplasztikáit tárja a nagyközönség elé.
Az alkotót a tárlat megnyitóján jóbarátja, Müller Péter a magyar ezoterikus irodalom legismertebb alakja ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. Mint elmondta, Kocsis András Sándor igazi ősművész, aki képes képpé alakítani a valóságot, a mulandót az örökbe emelni úgy, hogy alkotásaiban ott bujkál a rejtett életöröm.
Müller Péter idézte Juhász Ferenc, Kossuth-díjas költőt, aki reneszánsz-vágyú emberként jellemezte az alkotót. Olyan, fogalmazott írásában Juhász, aki „A kíváncsiság rabszolgája. Rajzol, fest, könyvkiadót igazgat, politizál, fényképez, kiszolgál és kiszolgáltat. És szobrokat csinál, agyagot gyúr, fakéssel agyagot hámoz, töprengő ujjbögyökkel fülkagylót, csigaházasat, gödröt, kúpot, szögletet szem-hasítékot nyom, szúr, vonalaz az agyagba. Pedig nem ez a tanult mestersége. És milyen elgondolkodtató és megrendítő ez az áhítat és szorgalom.”
Kocsis András Sándort középiskolásként a festészet, a szobrászat érdekelte, egyetemistaként diaképeket készített, majd sok-sok év kihagyás után a fotózás lett az egyik igazi szenvedélye. Továbbra is fest, szobrokat, kisplasztikákat készít, és megmagyarázhatatlan belső vágy, megszállottság arra készteti, hogy megörökítse a körülötte lévő világot. A megismételhetetlen pillanatot, a megismételhetetlen életérzést. Úgy, ahogyan ő látja. Nem tartja magát sem művésznek, sem iparosnak. Lát és láttat – ez olvasható az alkotóról az Interneten, s ebből láthatnak ízelítőt mindazok, akik felkeresik a szeptember 27-ig nyitvatartó tárlatot.