Mire való a Lucaszék? Mikorra kell elkészülnie? Mi a kotyolás? Mit kell csinálni a rossz szellemek rontása ellen? Ilyen, s hasonló kérdésekre kellett választ adniuk a Luca totót kitöltőknek, de volt arcfestés, Luca jósda és boszorkány tetoválás is, nem beszélve a hagymakalendáriumról. Ez utóbbi úgy készült, hogy a vöröshagymát tizenkét héjra szedték, melyeket a tizenkét hónapnak feleltettek meg. Majd besózták, és amelyik jobban nedvesedett, az az időjárásban egy nedves hónapot jelzett.

Szlezákné Molnár Katalin szervező azzal a szándékkal változott át boszorkánnyá erre a napra, s igyekezett másokat is átváltoztatni, hogy felelevenítse a régi magyar hagyományokat, népszokásokat. A legnevezetesebb népszokás a múltban egyébként a Lucaszék elkészítése volt, amely a boszorkák felismerésére szolgált. Luca napjától karácsonyig „dolgoztak rajta", innen a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke." Karácsonykor kellett rájuk állni, mert ekkor látták meg a boszorkányokat, akik szarvat hordtak, de azután a széket el kellett égetni. Egyes helyeken mákot kellett az éjféli misére vinni, amit elszórván a rontó szellem fölkapkod, mialatt a nép egérutat nyer.