A megjelenteket - köztük File Beáta jegyzőt és Emődi Ferencnét, a Járási Kormányhivatal vezetőjét - Nagy Csaba, a civil szervezet elnöke köszöntötte, majd megemlékezett a napokban elhunyt elnökségi tagtársukról, Gőgh Tiborról.

Ezt követően " A gyertyák csonkig égnek " címmel Takács Tímea, a házigazda intézmény igazgatója tartott vetített képes előadást a pontosan 30. éve elhunyt Márai Sándor, író, költő, újságíróról, európai humanistáról.

- A neves irodalmár Kassán született, 1900. április 11-én Grosschmid Sándor néven.

A család nagyon régi, már korai századainkban is tisztes városi rangokat viselő, szepességi cipszer família volt. Országos, olykor világhírű jogtudósok kerültek ki nemzedékeikből.

Közéleti érdemeik miatt kaptak valaha régen a királytól magyar nemességet a Márai előnévvel.

Gimnáziumi tanulmányait Kassán és Eperjesen végezte, majd a Budapesti Naplónál dolgozott. 1919 októberében Bécsen át Berlinbe, majd Frankfurtba költözött, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson. Első igazán sikeres regényeiben a konvenciók elleni lázadás lehetőségeit és bukását ábrázolta, lélektani igénnyel.

1934-ben megjelent élete fő művének, az Egy polgár vallomásainak első kötete. E könyvvel egyszeribe a magyar próza élvonalába került, önéletírását a legnevesebb kritikusok is elismeréssel méltatták. Megragadó feljegyzéseinek iróniája, s növekvő nosztalgiája, melyet ugyanakkor igen keményen bírált szülőföldje iránt érzett. A mindennapjairól, találkozásairól, olvasmányairól számot adó Márai igazi közege az irodalom volt, a magányos lélek univerzuma, amelynek érintetlenségét konok kitartással védelmezte. Kevés írója van századunknak, akinek ez ennyire sikerült volna. Márainak végvára az írás, a kultúra, amelynek évezredes értékei közé húzódva szemlélte fájdalmasan a világot. 1948-as emigrációja után évekig Európában élt, aztán az Amerikai Egyesült Államokba telepedett le. Az itteni életformához és életszemlélethez azonban nem tudott alkalmazkodni.

1989. február 21-én önkezével vetett véget életének San Diegóban. Halálának évében posztumusz visszaállították Magyar Tudományos Akadémiai tagságát, 1990-ben Kossuth-díjat kapott.