Egykor az adventi időszakra jellemző volt a böjt is, amely a húsvéti nagyböjttel ellentétben nem volt olyan szigorú. Ami az étkezést illeti, a katolikus körökben korábban a heti három nap volt kötelező: szerda, péntek és szombat, ilyenkor tilos volt húst és tejtermékeket fogyasztani. A szigorú böjt később két napra (szerda és péntek) csökkent. Ebben az időszakban kerülték a zajos mulatságokat, táncokat, és lakodalmat sem tartottak. A kocsmákban csak az átutazó vendégeket szolgálták ki. Ennek hagyománya a 20. század közepén eltűnt.

Az egyházi liturgiákat népszokások és a babonák betartása egészítette ki. Ilyen többek között az adventi koszorú, amelyet először valamikor 19-20. században készítettek. 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, és karácsonyig minden nap eggyel többet gyújtott meg. Valószínű a rohanó világnak köszönhetően, ma az adventi koszorún négy gyertya díszeleg, a négy adventi vasárnapot jelképezve. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, öröm és szeretet.