Bevezetőként Reményik Sándor: Kegyelem című versét szavalta el, majd megnyitó beszédében a következőket mondta: „Lehet –e művészet nélkül élni? Lehet, de nem érdemes. Aki nem kötődik valamiféle művészethez, nem érdeklődik semmilyen művészeti ág iránt, az lelkiekben üres, érzelmekben szegény, nem lehet boldog. A tablókon egyedi képeket láthatnak. Az absztrakt művészetben az a jó, hogy mindenki arra gondol, amire akar. Az itt kiállított képek is különleges figyelmet érdemelnek. A róluk áradó hangulatot és érzéseket közelebb kell vinni magunkhoz. Beszéljenek a művésznő képei, engedjék hogy hasson, gondolatokat ébresszen Önökben. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az alkotó második kiállítását én nyithattam meg szülővárosában.”

Az eseményt Szmolka Erika csellóművész csodálatos előadása színesítette.

A tárlat március 10-ig tekinthető meg.