Azért ezt a dátumot választották, mert 1947-ben ezen a napon kezdődött a felvidéki magyar lakosság kitelepítése. A szlovák–magyar lakosságcsere-egyezményt 1946. február 27-én írták alá Budapesten, és május 14-én fogadta el a parlament. A kitelepítetteket szállító első vasúti szerelvény 1947. április 12-én indult a Felvidékről, és 1949. június 5-ig több mint 76 ezer embert szállítottak át Magyarországra. A kitelepítésre kijelölt családok megkapták a fehér lapot és ezt követően a magyar állam védelme alá kerültek, biztosítva az áttelepülést.

Így történhetett, hogy zsenge állami léte ellenére a régi-új „haza” a legváltozatosabb módszerekkel kísérelte meg újra és újra valóra váltani a nagy álmot: az etnikailag tiszta – egész pontosan: magyaroktól megtisztított – Csehszlovákia létrehozását. Kitelepítések, lakosságcsere, reszlovakizáció – mind arról szólt, hogy a történet e tájon nélkülünk folytatódjék tovább.

S hogy múlt és jelen mily szorosan kapaszkodik egymásba, azt jól jelzi a szlovák részről hivatalosan soha el nem hangzott bocsánatkérés, soha meg nem történt jóvátétel, ellenben itt van az annál valóságosabb szlovák parlamenti határozat a Beneš-dekrétumok megerősítéséről.

Valójában nem is emléknap kellene hogy legyen a mai, hiszen emlékezni arra lehet, ami elmúlt. A magyarság felszámolására irányuló törekvés - amelynek egyik eleme csupán a kitelepítés - azonban máig él, mindössze a módszerek finomodtak.

Ma már nem fizikai létükben akarják megsemmisíteni a szlovákiai magyarságot, hanem nemzeti önazonosságuk elemeit kísérlik meg aláásni, elpusztítani.

Forrás: Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete