A tavaszi hadjárat komáromi szakaszában, 1849. április 19-én Nagysalló mellett a magyar honvédek Klapka György tábornok vezetésével fényes győzelmet arattak az osztrák sereg felett. Az elővéd huszárjai jelentették Klapkának, hogy az ellenség megszállta Nagysallót. Erről a tábornok személyesen is meggyőződött, s látta ahogy az osztrák sereg csatarendbe fejlődött. Damjanichot a balra való felfejlődésre utasította, majd kezdetét vette a csata. Az osztrák sereg rendezett visszavonulását a VII. hadtest egyik lovasdandárának Garam felőli oldalba támadása törte meg, így az fejvesztett menekülésbe csapott át. Magyar részről a tüzérség mellett a szegedi 3. (fehértollas), a kassai 9. (vörössipkás), a lévai 17., a debreceni 28. és a zalai 47. honvédzászlóaljak, a 19/III., a 39/III. és a 60/III. sorgyalog zászlóaljak, valamint a lengyel légió katonái tüntették ki magukat.

Báró Ludwig von Wohlgemuth altábornagy császári tartalék hadteste Érsekújvár irányában hátrált, így a honvédek számára megnyílt az út a komáromi erőd felé. A csatában részt vett Guyon Richárd is, akinek hadosztályát Görgei Artúr oszlatta fel, majd Kossuth Lajos nevezte ki Komárom várának parancsnokává. E tisztségét már másnap átvette.

A császáriak részéről a csata súlya szinte teljesen a Jablonowski-hadosztályra nehezedett, mivel a többi négy dandárt, vagyis a hadtest kétharmadát a csatához nem egyesítették. Utóbbiak közül az egyik dandár parancsnokának közbelépésével közbelépett. A Jablonowsky-hadosztály az óriási túlerőnek szívósan ellenállt. A magyar csapatok közül különösen a 3., 9., 28. és 47. honvéd, továbbá a 19., 39. és 60. sorezred 3. zászlóaljai tüntették ki magukat. A csata helyes tervezése Klapka György érdeme.

Ludwig von Welden táborszernagy a császáriak veszteségét, a hadifogságba eső elmaradt katonákkal együtt, mindössze 800–900 emberre tette, ellenben a magyar források azt, kissé túlozva 2 ezerre becsülték. A magyar csapatok vesztesége Klapka György szerint 600, Guyon Richárd szerint 700 fő volt.