1859. június 24-én az olaszországi Solferinónál a 19. század legvéresebb ütközete dúlt az osztrák-magyar monarchia és a francia csapatok között. A több órán át vívott elkeseredett küzdelemben 300 ezer katona harcolt egymással, és kb. 40 ezer halott vagy sebesült maradt a csatatéren úgy, hogy senki sem törődött velük a csata után. Jean Henri Dunant svájci üzletember épp átutazóban volt arra, és elborzadva látta az orvosi ellátás nélkül maradt sebesültek tízezreit. Rögtön felajánlotta a segítségét, és a közelben lakókból önkénteseket toborozva a csatatérről a környező falvakba szállították a sebesülteket, ahol templomokat és magánházakat alakítottak át ideiglenes menedékké.

Solferinói emlék című munkájában Henri Dunant azt fejtegette, hogy ezt a tevékenységet nem lehet véletlenszerűen önkéntesekre bízni, hanem kellene egy szervezet állandó segélytársaságokkal. Barátjával, a Genfi Jótékonysági Egylet elnökével létrehozták az Ötök Bizottságát, mely konferenciát hívott össze Genfben 16 állam 31 küldöttje részvételével. Itt leszögezték, hogy a szervezetnek politikailag semlegesnek kell lennie, valamennyi ország szervezetének egységes emblémát kell használnia, amelyet feltüntetnek a mentőkocsikon, katonai kórházakon és az egészségügyi személyzet ruháin. Ez a jelkép a fehér alapon vörös kereszt lett. Ezeknek az alapelveknek elfogadásával született meg a Nemzetközi Vöröskereszt.

Az 1864-es Genfi Egyezmény értelmében a háborúban szembenálló felek kötelesek a hadifoglyok orvosi ellátását biztosítani, és felkutatni, összeszedni a sebesülteket. A nemzetközi vöröskereszt tehát szigorúan semleges és pártatlan. Feladata, hogy segítséget és védelmet nyújtson a fegyveres konfliktusok közelében élő embereknek, a hadszíntéren pedig biztosítsa az emberi jogok, az emberi élet és méltóság védelmét.

A Vöröskereszt tevékenysége az évek folyamán kibővült. Békeidőben támogatást nyújt a természeti katasztrófák áldozatainak is (ld. tűzvész, árvíz, földrengés, vörös iszap katasztrófa stb.). Humanitárius segélycsomagokat küld a rászorulóknak, segít felkutatni az eltűnt személyeket is.

A Magyar Vöröskereszt 1881-ben alakult meg. Kiemelkedő szerepe volt a II. világháború utáni években és az 1956-os forradalom időszakában. Segített a külföldről érkezett segélyek elosztásában, (sok segélyt kaptunk a Lengyel Vöröskereszttől, köszönet érte!), valamint az eltűnt személyek, hadifoglyok vagy külföldre disszidált magyarok felkutatásában.

Megalakulása óta 176 ország csatlakozott a Nemzetközi Vöröskereszt szervezetéhez.