Az ereklyét augusztus 20-án a háború utáni első körmenetben vitték a ferencesek belvárosi templomából a Szent István-bazilika előtti térre.

A legenda szerint István király szentté avatása alkalmából 1083-ban I. Szent László király emeltette ki az államalapító holttestét a székesfehérvári sírból, ahol a király jobb kezét épen találták, s ezért ereklyeként megőrizték. A török hódoltság idején az ereklye Dalmáciába került, sokáig a raguzai (ma: Dubrovnik) domonkosok őrizték. Mária Terézia intézkedett úgy, hogy a visszaszerzett ereklyét előbb Schönbrunnba, majd Budára vigyék.

A királynő még pénzt is veretett a visszaszerzés emlékére. Az ereklyének 1862-ben készíttetett pompás kivitelű tartót a püspöki kar. Az első Szent Jobb-körmenetet 1860-ban tartották; ezt követően, egészen 1944-ig, ezekre mindig a budai Várban került sor.

A Szent Jobbot 1945. március 8-án hurcolták Nyugatra a nyilasok, s végül Mattsee városába került. Az ottani apátplébános az amerikai csapatok bejövetele után átadta a kincset, amelyre a továbbiakban a salzburgi hercegérsek vigyázott. A körmenet hagyománya 1947-ben szakadt meg, az egyházra erőltetett megállapodás szerint ugyanis ettől kezdve országos körmeneteket nem lehetett tartani.

Az ereklyét 1945 után először a pesti angolkisasszonyok templomában, majd 1950-től 21 éven át a Szent István Bazilika prépost plébánosának lakásán, egy falba épített páncélszekrényben őrizték. Csak évente egyszer, augusztus 20-án vitték át a bazilikába, az ünnep után visszakerült a páncélszekrénybe.

A Szent Jobbot 1985-ben hozták ki először és tették közszemlére, majd 1988-ban, Szent István halálának 950. évfordulóján az ereklye ismét országos körútra indulhatott.

A körmenetet 1947 után 1989-ben tartották meg először, s az 1990-es rendszerváltozás óta ismét a régi tradícióknak megfelelően rendezik meg augusztus 20-án.