Madách Imre 1859. február 17-én kezdte írni élete főművét, amelyet 1860. március 26-án fejezett be. Az ember tragédiája a Kisfaludy Társaság támogatásával, 1862. január 16-án hagyta el Emich Gusztáv nyomdáját. A Tragédia a magyar irodalom egyik legnehezebben értelmezhető alkotása, az emberiség sorsáról való töprengés drámai költeménye, amelynek üzenetét újabb és újabb színpadra állítások próbálják megfejteni, értelmezni.

A mű ősbemutatóját 1883. szeptember 21-én a Nemzeti Színházban tartották. Madách ekkor már csaknem húsz esztendeje meghalt. Az addig csak irodalmi körökben ismert drámát Paulay Ede igazgató, az intézmény főrendezője vitte színre. A látványos sikerhez a színház technikai felszereltsége is hozzájárult: az első ízben alkalmazott villanyfény, a jól működő süllyesztő és a megnövelt színpad.

A magyar dráma napja alkalmából számos kitüntetés is átadásra kerül. A Színházi Dramaturgok Céhe 1998 óta minden évben odaítéli az évad legjobb magyar drámájának járó elismerést, valamint a Bálint Lajos Vándorgyűrűt, utóbbit felváltva egy-egy dramaturgnak, illetve művészeti titkárnak. Szintén e napon osztják ki drámaírók részére a Szép Ernő-díjakat.

A Színházi Kritikusok Céhe 1979 óta minden évben átnyújtja az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit tizenöt kategóriában elismerő Színikritikusok Díját, 2011 óta pedig életműdíjjal jutalmazza az arra érdemes alkotót. Idén az elismerést a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagjának, a színész, színházalapító, színészpedagógus Csíky Andrásnak ítélték oda. A Színikritikusok Díja gálaestje azonban a koronavírus-járvány miatt elmarad.