1542-ig Szigetváron élt Török Bálint udvarában. Amikor Török Bálint fogságba került, vándor énekesként bejárta az egész országot. 1544-ben jelen volt a nagyszombati országgyűlésen. 1548-ban Báthori nyírbátori udvarában élt. Ezt követően Kassán lakott; itt házat szerzett s népes családot nevelt. Innen kereste fel a nagyobb harcok színhelyeit.

1553-ban Debrecenbe, majd Erdélybe ment, Bethlen Farkas bonyhai udvarába. Kolozsvárott nyomtatta ki Cronicáját 1554-ben. Tinódi a 16. századi epika valamennyi műfaját művelte. Főleg a törökökkel vívott harcok eseményeit jegyezte fel krónikás hűséggel a közvetlen benyomások és tapasztalatok alapján. Ezért históriás énekei történeti forrásértékűek (Erdélyi história, Egervár viadala, Az vég Temesvárban, Losonczi Istvánnak haláláról, Buda veszése, Szitnya, Léva, Szegedi veszedelem stb.).

Más része biblikus ének (Judit asszony, Dávid király, Jónás próféta), valamint antik témájú széphistória (Jason és Medea). Ezen kívül írt verses pamfleteket az erőszakos tiszttartók és a korhelyek ellen (Udvarbírák és kulcsárok, Sokféle részegségről).

Művei gyakran adtak tárgyat és indítást a későbbi magyar irodalom számára is; Kemény Zsigmond, Arany János, Gárdonyi Géza, Ady Endre merítettek verses históriáiból. A magyar műzene első igazán hatékony képviselője volt. 23 saját szerzeményű dallama - amely a Cronicában maradt fenn - a 16. század históriásének-termésének legjava.

1555-ben Nádasdy Tamást látogatta meg Sárváron, az ő udvarában érte utol a halál 465 évvel ezelőtt,1556. január 30-án.