A helyi civil szervezet elnökségi tagja, Árva Ferenc „Magyar Nobel-díjasok” címmel tartott vetített képes prezentációt. Elsőként a díj alapítóját, Alfred Nobel svéd vegyész, feltalálót mutatta be, majd feltette a költői kérdést: Mindig is büszkék voltunk Nobel-díjasainkra, akik valahogyan kapcsolódtak és a mai napig is kapcsolódnak Magyarországhoz. De kik ők, kik tekinthetők azoknak?

2002. óta a Magyar Tudományos Akadémia révén közmegegyezés van a besorolásukat illetően, mely három csoportra osztható:

• magyar Nobel-díjasok: magyar állampolgárságúak
• magyar születésű Nobel-díjasok: hazánkban születtek, de más nemzet állampolgáraként kapták az elismerést
• magyar származású Nobel-díjasok: akiknek egyik, vagy mindkét szülője magyar volt

Az első csoportba tartozik Szent-Györgyi Albert, akinek az élettani és orvostudományi Nobel-díjat 1937-ben ítélték oda a biológiai égésfolyamatok, különösen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért. Ő az egyetlen tudós, aki Magyarországon végzett munkájáért kapta a rangos elismerést. Hevesy Györgyöt 1924 és 1926 között 7 alkalommal is javasolták Nobel-díjra, melyet végül 1943-ban nyert el a radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban. Kertész Imre író, műfordítót önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben tüntették ki irodalmi Nobel –díjjal.

A magyar születésűek közé tartozik Lénárd Fülöp fizikus, egyetemi tanár, valamint Békésy György, akinek 1961-ben a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseit orvosi Nobel-díjjal jutalmazták. Wigner Jenő fizikusnak meghatározó szerepe volt az atombomba kifejlesztésében. Az elismerést megosztva kapta 1963-ban az atommagok és elemi részek elmélete terén, különösen pedig az alapvető szimmetrika elvek felfedezésével és alkalmazásával elért eredményeiért.

Gábor Dénes az 1971. évi Nobel-díjat a holográfia módszerének felfedezéséért és fejlesztéséért kapta. A mérnöki fizika területén sok más alapvető jelentőségű eredményt is elért, és sokat foglalkozott a tudomány társadalmi hatásaival. Oláh György kémikus 1994-ben kapta meg az elismerést a karbokationok kémiájához történő hozzájárulásáért. Az ő munkái döntötték meg a szén négy vegyértékűségének dogmáját, és új utakat nyitottak a szénhidrogén előállítására. Harsányi János az 1994. évi közgazdasági Nobel-díjat a nem kooperatív játékok elméletében az egyensúly elemzés terén végzett úttörő munkásságáért kapta megosztással. Herskó Ferenc biokémikus 2004-ben kapott elismerést az ubikvitin-mediálta fehérjebomlás felfedezéséért. Jelenleg több egyetem kutatója és patológia professzora.

A magyar származású kitüntetettek közé tartozik Bárány Róbert, aki 1914-ben az egyensúlyszerv élettanával és kórtanával kapcsolatos munkáiért részesült elismerésben. Az 1925. évi orvosi Nobel-díjat Zsigmondy Richárd kapta, a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai során alkalmazott módszereiért. Milton Friedman közgazdász 1976-ban kapott díjat a fogyasztáselemzéshez, a pénztörténethez és elméletükhöz való hozzájárulásáért, valamint a stabil politika összetettségének bemutatásáért.

Daniel Carleton Gajdusek virológus a kuru fertőző természetének felismeréséért 1976-ban vehette át a fiziológiai és orvostudományi elismerést. John Charles Polanyi az elemi kémiai folyamatok dinamikájával kapcsolatos felfedezéséért kapott 1986-ban megosztott Nobel-díjat.

Elie Wiesel széleskörű irodalmi tevékenységet folytatott. Az 1986. évi békedíjat azért kapta, mert az egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető volt azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet nyomta rá a bélyegét a világ arculatára.

Összegzésként elmondható, hogy a „magyar” Nobel-díjasok többsége középosztálybeli, értelmiségi családból származik, ahol már az elődök megteremtették a vagyoni és szellemi hátteret. Feltűnően sok közöttük az „egyiptomi székelyek” aránya. A 16 nevesített Nobel-díjas közül 11 izraelita vallású volt, azonban 6 kikeresztelkedett közülük. Valamennyien férfiak voltak, több nyelven beszéltek, külföldi tanulmányaik során számos tudományterületen több diplomát szereztek. Rájuk kimondottan vonatkozik a bölcs gondolat: Senki sem lehet próféta a saját hazájában. Milyen üzenetet hordozhat a jövő nemzedékei számára Nobel-díjasaink példája? Tanulni, tanulni és még többet tanulni. Folyamatosan képezzük önmagunkat, ismerjük fel a változtatások lehetőségét és legyen bátorságunk ezek megtételéhez – mondta záró gondolataiban Árva Ferenc.