„Edvard Benesnek az II. világháború lezárása után komoly szerepe volt Magyarország feldarabolásában, túlzó igényeit azonban már a győztes párti békekonferencia sem tartotta kielégíthetőnek. A háború során, a későbbi Csehszlovákia területén elkövetett szörnyűségeket helytelen módon a nemzeti kisebbségekre vetítette ki, s kollektív bűnösnek nevezte mind a szudéta németeket, mind a magyarokat” – mondta bevezető monológjában R. Kárpáti Péter színművész.

A mi kis falunkban is elkezdődött a kegyetlen szlovák parancs végrehajtása, a kitelepítés. Emlékszem, szüleink a közeli Észak-Komárom piacán árulták a mezőgazdasági terményeiket. István bátyámmal ketten voltunk otthon, vigyáztunk a házra és az állatainkra. A kis falu lakói egész nap hol itt, hol ott beszélgettek. Az arcukon rémület ült. A felnőttek beszélgetését hallgatva megtudtuk, hogy minden magyart elvisznek erről a vidékről, és hogy helyükre idetelepítenek Magyarországról önként jelentkező szlovákokat. Sokan kaptak úgynevezett fehércédulát, nekik minden vagyonukkal át kellett jönniük Magyarországra, ahova az akkori hatóságok kijelölték a letelepedési helyüket. Hiába volt sírás, aki magyar volt, annak mennie kellett. Örvendező szlovákok kiabálták: „Madari za Dunaj!, azaz „Magyarok a Dunán túlra!”- folytatta visszatekintését a művész, majd elszavalta Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn című versét.

A megemlékezést Lakatos Dóra énekművész csodálatos magyar népdalai színesítették.