Nem túlzás azt állítani, hogy ahány bor, annyiféle borospohár: a sor szinte végtelen. Általánosságban persze vannak pezsgős, fehérboros, vörösboros és desszertboros poharak, de ezeken belül is rengeteg lehetőség van. Számos borászat, sommelier és szakmabeli az ISO rendszer standard kóstolópoharait használja, ami minden alkalomra megfelel. Valóban csak a megfelelő pohárban bontakozik ki a bor illata és élvezhető zamata, érdemes azonban kísérletezni és próbálkozni a szélsőségekkel. Ha ugyanazt a tételt kipróbáljuk egy vastag falú vizespohárból és egy tulipános borospohárból, teljesen más eredményt kapunk.

Ahogy rengeteg fajtának van saját típusú pohara, úgy méretben is széles a választék. Általánosságban fehérborok illenek a kisebb méretű poharakhoz, vörösek a nagyokhoz, édesek az egész kisméretűekhez. A pohár falának vastagsága is meghatározó tényező. A vékony poharak esetében általában kristálypoharakról beszélünk. Ezek könnyebbek, tisztábbak, vékonyabb a peremük, így kellemesebb, finomabb íz élményt biztosít kóstolásnál, de természetesen magasabb az áruk is.

Általában érdemes a bort a legszélesebb keresztmetszetig tölteni (körülbelül az egyharmadáig), akkor még könnyen lehet pörgetni a pohárban, szagolni és élvezni. Figyeljünk arra oda, hogy nem illik a kehelynél fogni a borospoharat! Ennek két gyakorlati oka van: egyrészt könnyen ujjlenyomatos lesz a pohár, ami rontja az esztétikai élményt, másrészt pedig sokkal hamarabb felmelegszik az adott tétel a pohárban.

A pezsgőket, habzó- és gyöngyöző borokat, valamint édes borokat – 6-8, a fehéreket és a rosékat 8-12, a vöröseket pedig 12-18 Celsius fokon ajánlott fogyasztani. Széles azonban a spektrum, itt is sokszor az adott tétel függvénye, milyen hőmérsékleten érdemes tárolni.

Ami a legfontosabb: fogyasszuk azt, ami jól esik, és kísérletezzünk bátran a poharakkal!