A csodálatos szellemi frissességnek örvendő Kati néni 1918. május 26-án látta meg a napvilágot. Gyermek és ifjúkorát Tatabányán töltötte, az úgynevezett VII-es telepen, a Muskátli utcában. Itt sok barátot szerzett az örökké vidám, jókedvű fiatal lány, akikkel aztán hosszú évtizedekig tartotta is a kapcsolatot, amíg ők mind végleg el nem távoztak.

A MÁK (Magyar Általános Kőszénbánya) gépírójaként dolgozott, ott ismerkedett meg férjével, majd 1963-ban Oroszlányba költöztek. Azóta itt él, nagyon megszerette a várost, új barátokra talált. Egy gyermeke van Beatrix, aki nagyszerű unokával ajándékozta meg, az unoka pedig három gyönyörű és okos dédunokával gazdagította a családot.

Az ünnepelt hamiskás mosollyal elmondta, hogy a hosszú élet titka nagyon egyszerű: „Mozgás és derű, az élethez való pozitív hozzáállás. Örömmel kell megélni mindennapjainkat!”

Kati néni nagy örömmel fogadta a városvezető köszöntését, akinek elmondta, hogy figyelemmel kíséri a helyi eseményeket, fejleményeket és nagyon örül annak, ahogy épül, szépül Oroszlány.