A termelők úgy vélik, hogy a közeli napokban már nem csupán mutatóban, hanem bőséggel lesz magyar szőlő a piacokon, a borászatok pedig úgy terveznek, hogy augusztus 20-ika környékén a korai fajták szedésével megkezdhetik a szüretet.

Ha a szőlő beszélni tudna – és elmesélhetné történetét -, valószínűleg az emberiség egész históriája kirajzolódna az indákhoz hasonlóan szerteágazó, hosszúra nyúló elbeszéléséből.

A nagyszemű, ropogós, gyakran mag nélküli, édes csemegeszőlők - legyenek halványzöldek, rozé árnyalatúak vagy mély bordók - frissen fogyasztva a legízletesebbek. A vékonyabb héjjal és magasabb cukortartalommal rendelkező borszőlők sokféle fajtájából pedig remek borok, cherryk, borpárlatok, pálinkák készülnek. Nem is szólva a szőlőből nyert különböző gyümölcslevek, lekvárok, zselék, a süteményeket gazdagító mazsola, sőt a szőlő magjából sajtolt, rendkívül jótékony hatású olaj élvezetéről, illetve a salátákat ízesítő vörös vagy fehér borecet használatáról.