Az Osztrák-Magyar monarchia idején az utakat mindenhol ez a fa szegélyezte, de selyemhernyó-tenyésztés céljából speciális ültetvényeket is létesítettek. Fáját a bognárok, kádárok nagyra becsülték, így komoly gazdasági jelentőséggel bírt. Mára már a maradványai is eltűnőben vannak, csupán néhány helyen ültetik, parkokban vagy kiskertekben a gyümölcséért, helyenként vadgazdálkodási céllal.

Az eperfának két faja ismert, a fehér és a fekete eperfa. A fehér faeper íze semlegesebb, egyszerűen édes, a fekete (azaz sötétkék) faeper sokkal aromásabb. Az eperfát a Dunántúlon szederfának is nevezik, mivel a termése valóban első ránézésre a szederére emlékeztet. A fehér eperfa június-júliusban hozza mézédes termését. Ezt leginkább nyersen fogyasztják, de pálinkát is lehet belőle főzni. A fekete faeper népszerűbb és a nyár végén érik, belőle befőttet, gyümölcslevet vagy eperbort, pálinkát készíthetünk.

A gyümölcsnek kitűnő gyógyító hatásai vannak. Csökkenti a koleszterin- és a vércukorszintet, jó szolgálatot tesz a szív- és érrendszer betegségek kezelésére, a rákos megbetegedésekre és az ízületi gyulladás kivédésében. A fa levele vércukorszint csökkentő, antidiabetikus hatású, izomerő fokozó.

Minden vizsgálat, melyben az eperfafélék termését elemezték, azt mutatja, hogy fogyasztása jelentősen gazdagíthatja étrendünket, és igen fontos szerepe lehet a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozásban, egészségünk megőrzésében.

Forrás: Sokszínű Vidék