A tiszteletadás koszorúzással vette kezdetét először a Kocsedó emlékhelyen, majd az ’56-osok terén, ahol Lazók Zoltán polgármester a következő gondolatokat fejtette ki:

„Az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy jelen van társadalmunkban egyfajta önvizsgálatra és számonkérésre való hajlam, de azt is be kéne látni, hogy az akkori, képletes barikád mindkét oldalán kezdetben olyan magyarok küzdöttek, akik meggyőződésük szerint cselekedtek. Nem hiszem, hogy akad ma hazánkban bárki, aki nem érti és értékeli az akkori harcok áldozatvállalását. A történelmi igazságosság érdekében talán fontosnak tűnhet, de semmiképpen nem hasznos, ha azzal telnek a hétköznapok, hogy rágalmak, vádaskodások, és a megosztottság a fő téma. Soha többé nem fordulhat elő, hogy politikai erők a nemzet kisajátítására, önös céljaik megvalósítására használják a magyarságot. Ez a nép bebizonyította, hogy életképes minden politikai rendszerben. Vállalja múltját, de nem rendeli alá jövőjét bármilyen kétes politikai játszadozásnak. Minél jobban, békében szeretne jövőt építeni a mai társadalom. Ahogyan Göncz Árpád fogalmazott: ’56 emlékéből merítsünk erőt az útra. Erőt, elszánt türelmet, akaratot. Mert helyettünk más nem meríthet, a mi utunkat magunknak kell végigjárnunk, s a végső sikernek ez a záloga. Úgy hajtsuk most meg fejünket az egykori áldozatok, hősök emléke előtt, hogy emelt fővel nézhessünk ezután is egymás szemébe”.

A program a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár kiállítótermében folytatódott, ahol András Tibor: Történeti festő a XX. században című könyvbemutatójára került sor a művész alkotásaiból készült alkalmi tárlattal egybekötve. A könyvet fia, András Ferenc mutatta be. A vetített képes prezentáció végig kísérte az alkotó életét, 1956 októberében Budapesten készített ábrázolásait, valamint az oroszlányi tárlaton kiállított műveket.

Az eseményen készült fotókat itt tekinthetik meg.