November 1-je Mindenszentek ünnepe, a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestánsok az elhunytakról emlékeznek meg ilyenkor.

A 4. században mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja. A kezdetben az összes keresztény vértanúra, később „minden tökéletes igazra” emlékező ünnep a 8. században tevődött át november 1-ére, egy kelta ünnep időpontjára. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet.

Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik, virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a temetők nagy keresztjénél elimádkozzák mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket.

Mindenszentek Magyarországon 2000 óta, fél évszázad után ismét munkaszüneti nap.

November 2-a Halottak napja, amely fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezéssé. Halottak napja alkalmából sokan keresik fel a temetőket, így emlékeznek elhunyt szeretteikre, hozzátartozóikra. Az ünnep alkalmával a sírhelyekre is nagyobb figyelem helyeződik.

„Nyugvó lelkek csendes fekhelye békés nyüzsgéssel van megtelve, virágba borul, miközben könny hull, közeli s távoli emlék él, ám fakul.

Nedvesen csillogó szemek elnehezedő sóhajjal idéznek, féltőn játsszák le emlékek suhanó filmjét, újra és újra élik létetek történetét.

Fájdalom súlya alatt e helyen remegő lábakkal osztjuk a kegyet, pislákoló fényű gyertyák társasága idézi elénk: Ez az elmúlás világa". (Barta Ágnes)