A világnap elődje az 1981-1992 között minden év szeptember 18-án tartott rokkantak napja volt. A fogyatékosság nem betegség, hanem egy állapot, és az élet egyetlen területén sem sérülhetnének fogyatékossága miatt senkinek a jogai. Az ENSZ Közgyűlése 2006. december 13-án fogadta el a Fogyatékossággal élő személyek Jogairól Szóló Egyezményt és annak Fakultatív Jegyzőkönyvét. Ez azt jelenti, hogy a társadalom elismeri, hogy a fogyatékos emberek egyenlőek bárki mással, ugyanazok a jogok és kötelességek vonatkoznak rájuk, mint a társadalom többi tagjára.

A fogyatékosságról való gondolkodás sokat változott az emberiség történelme során, és ma is eltérő a fogyatékkal élő emberekhez való viszonyulás a világ különböző részein. A szemléletet ma elsősorban az ENSZ és a WHO ide vonatkozó iránymutatásai igyekeznek formálni. Ezek alapján a fogyatékosság visszafordíthatatlan, élethosszig tartó következményekkel járó fizikai, pszichoszociális, vagy érzékszervi károsodás, funkcionális korlátozottság, a működőképesség korlátozódása.

Nem betegség, hanem állapot, ami azonban megnehezíti, korlátozhatja az egyén személyes és közösségi életét, napi életvitelét, tanulását, munkavállalását, általában a mindennapi életben való részvételét. A fogyatékosság nem személyes probléma, hanem emberjogi kérdés, kezelése társadalmi összefogást, kollektív felelősségvállalást igényel.

A cél, hogy a sérült emberek ne maradjanak magukra nehézségeikkel, ne szigetelődjenek el, hanem a társadalom egyenrangú polgáraiként élhessenek.