Mikulás és Szent Miklós napja
A képzeletbeli ajándékosztó „Mikulás” elnevezés egy olyan népi mesealak elnevezése, aki a magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén – december 6. hajnalán, Miklós napján meglátogatja és megajándékozza a gyermekeket, ha az elmúlt évben jól viselkedtek.
A Mikulásjárás, a Mikulás ünnep népszokása, az ablakba kitett kiscsizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulás körülbelül 1870-es évek végén kezdett elterjedni. A magyar Mikulás elnevezés egyébként a Miklós név szlovák megfelelője.
A piros köpenyű, fehérszakállú, jóságos Mikulás népszerűsítésében az óvodáknak, iskoláknak nagy szerepe volt. A Télapó elnevezést azonban csak az 1950-es évek óta kezdték használni, ami feltételezhetően teljesen téves összemosása a különböző kultúrkörök hagyományainak.
Szent Miklóst már a VI. századtól, a nyugati és a keleti egyház kedvelt szentje. A pékek, gabonakereskedők, halászok, révészek, vízimolnárok, diákok, eladólányok, polgárvárosok, polgárok patrónusaként tisztelték. Szent Miklós emlékét helynevek, templomok, személy- és családnevek is őrzik.
Egy legenda szerint Miklós püspök az ablakon át aranyrögöket dobott be egy elszegényedett nemesember három lánya számára, hogy becsületesen férjhez mehessenek. Sokan úgy vélik innen ered az a szokás, hogy ezen a napon az ajándékokat az ablakba teszik.