Magyarországon a megemlékezés egy 1917-ben hozott törvényhez köthető, melyben először mondták ki, hogy nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kell kifejezésre juttatni, és az utókor számára meg kell örökíteni. Bár a törvényt soha nem törölték el hivatalosan, több mint fél évszázadon át a hallgatás homályába veszett. 2000-ben Bősze József nyugállományú alezredes állampolgári kezdeményezésére az országgyűlés május utolsó vasárnapját a Magyar Hősök Napjává nyilvánította.

Ennek szellemében tartott megemlékezést a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár, valamint az Oroszlányi Rákóczi Szövetség Millenniumi Alapítványa az evangélikus templomnál.

A rendezvény szónokaként Járfás Mihály István, a Hunyadi Mátyás Általános Iskola történelemtanára a következő gondolatokat osztotta meg a jelenlévőkkel: „A templom falán lévő táblákon, hideg márványba vésett nevek. Fiúk, testvérek és apák nevei, akik életüket áldozták az I. és II. világháborúban. S nem csak az életüket, hanem a jövőjüket is. És miért? Mert kötötte őket esküjük, melyhez híven, ezt meg kellett tenniük. Nem feledkezhetünk meg azokról a nőkről, akik itthon maradtak. Akiknek egyedül kellett helytállniuk, akiknek a napi teendőik mellett immár az elesett férfiak szerepét is át kellett venniük. A halottakat nem lehet kitüntetni, megjutalmazni, ezért kötelességünk rájuk emlékezni! A Magyar Hősök Napja nem más, mint üzenet, hogy tisztelettel és hálával tartozunk elődeinknek!”

Farkas Etelka evangélikus lelkész zsoltár idézete után a templom bejáratánál elhelyezett világháborús emléktáblák koszorúzása zárta az eseményt, melyen a városvezetők - Lazók Zoltán polgármester, Rajnai Gábor alpolgármester - mellett civil és társadalmi szervezetek, valamint a Hunyadi Mátyás Általános Iskola tanulói helyezték el a kegyelet virágait.