A forint szó etimológiája Firenze nevéből eredeztethető, ahol 1252 óta vertek aranypénzt. Ennek a pénznek a latin neve florentinus, vagyis „firenzei” volt, és a fiorino d’oro, a firenzei aranypénz nevének magyarosításából hamarosan megszületett a forint szavunk, amelynek régi alakja a florint volt. Így nevezték el Károly Róbert aranypénzét, amelyet 1325-ben veretett először, és amely a középkori Magyar Királyság nevezetesen értékálló, külföldön is előszeretettel használt pénze lett. Ugyancsak forintnak nevezték a köznyelvben a féltallérosokat már a 17. század második felében, majd 1753–1892 között – előbb a Münzkonvention, majd a bécsi pénzszövetség alapján – hívták a Magyar Királyság, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia fizetőeszközét konvenciós, majd osztrák értékű forintnak.

Az érmék készítésénél a nyersanyaghiány miatt esett a választás az alumíniumra. Az új forint bevezetését követően a készpénzforgalomba a 2, 10 és 20 filléres, az 1, 2 és 5 forintos érmék, a 10 és 100 forintos bankjegyek kerültek. A 10 és 100 forintosokat gyenge minőségük miatt hamarosan le is cserélték.

A bankjegyeket többek közreműködése mellett Horváth Endre tervezte, és kezdetben ofszet technológiával készültek. 1948. augusztus 1-jén bocsátották ki a 20 forintos bankjegyeket, majd 1953-ban adták ki a teljes bankjegysorból hiányzó II. Rákóczi Ferenc arcképével és kuruc-labanc csatajelenetet ábrázoló képpel díszített 50 forintost.

Az érmék közül a 2 filléres tombakból készült, a 10 és 20 filléres érme alumíniumbronzból, az 1 és 2 forintosok alumíniumból, míg az 5 forintos ezüstből. A legtöbb érme tervezése Iván István és Reményi József nevéhez kötődik. 1948-ban az érmesor is teljessé vált, kiegészült az 5 és 50 filléres érmékkel.

A kommunista hatalomátvételt követően megváltozott a pénzjegyek és érmék képe is, hiszen az államforma népköztársaság lett, és lecserélték az addig használt Kossuth-címert. A bankjegyeken csupán a címer- és névváltozás jelent meg, de az érmesor jelentősen átalakult. 1957-ben, a forradalom leverését követően ismét új címere lett az országnak, és ez az 1 és 2 forintosok lecserélését is maga után vonta. A papírpénzeken később, csupán 1959–60-ban érvényesült a címerváltozás.

1970-ben a készpénzforgalomban immár szükségessé vált az 500 forintos bankjegy kibocsátása, amelynek a sorozat előző címleteihez képest megnövelt mérete is kifejezte az értékbeli „ugrást”. 1978-ban döntöttek az 500 forintossal egyező méretű, 1000 forintos címletű bankjegy bevezetéséről, ami csak később, 1983-ban jelent meg a 20 forintos érmével együtt. 1991-ben forgalomba került az 5000 forintos bankjegy, 1992-ben pedig a 200 forintos pénzérme.

1997-ben az Magyar Nemzeti Bank átfogó, korszerűsítést célzó bankjegycserét kezdett, amelynek első címlete a 10 000 forintos bankjegy volt. A csere 2001-ben a 20 000 forintos címlettel zárult, ezzel egyben kialakult a jelenleg is használatban lévő címletsor.