Szent Erzsébetet a szegények segítőjeként ismerik: első gyerekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban.

II. András magyar király és Gertrúd királyné gyermeke 1207. július 9-én látta meg a napvilágot. Születését Clinsor, a híres erdélyi mágus egy Németországban zajló dalnokversenyen megjósolta, mondván: „Tudjátok meg, ezen az éjszakán születik meg a magyarok királyának lánya, Erzsébet, aki szent lesz, a szolgáló szeretet csodája.” A királylány életének első négy évét a királyi udvarban töltötte: megtanult lovagolni, játszott a rózsalugasban, csilingelő nevetése hol itt, hol ott csendült fel a palotában. Menten jókedvre derült, aki csak meghallotta.

Négyéves volt, amikor szülei eljegyezték a tizenegy éves Lajossal, Türingia leendő grófjával. A kis menyasszony elbúcsúzott szüleitől, és fényes kísérettel, gazdag hozománnyal indult el új lakhelyére, Türingiába, Wartburg várába. Erzsébet már kora gyermeksége óta együttérzéssel viseltetett a szegények, betegek és elesettek iránt. A magával hozott gazdag hozományból adott minden rászorulónak. A türingiai vár raktárait is megnyittatta. Az onnan szerzett lisztből cipókat süttetett, és kötényébe rejtve titokban hordta ki a rászorulóknak. Zsófia grófné egy napon a várkapu előtt megállította, és megkérdezte tőle, hogy mit rejteget a köténye alatt. Erzsébet Istenhez fohászkodott, majd szétnyitotta a kötényét. Rózsák hulltak ki belőle.

Tizennégy éves volt, amikor Lajossal megtartották a fényes esküvőt Wartburg várában. A vár előtt a koldusok is örvendeztek. Csak Zsófia grófné nem örült. Hat év boldog házasság után Lajos meghalt. Zsófia grófné elkergette a várból három gyermekével együtt. Erzsébet kórházat épített, ahol befogadta a vándorokat, a zarándokokat, a betegeket ő maga ápolta.

Halála után három évvel, pünkösdkor IX. Gergely pápa szentté avatta.