E napot, azóta Nemzetközi Roma Napként tiszteljük: a magukat a cigány közösséghez tartozónak vallók és azok is, akik mélyen megbecsülik mindazokat a kincseket, amelyekkel a világ romái az egyetemes kultúrához hozzájárultak.

A Föld cigány népcsoportjai az 1970-es évek előtt soha nem tudták egységesen hallatni a hangjukat, ezért is jelentett fontos mérföldkövet nemzetközi szinten az első Roma Világkongresszus megszervezése Londonban, 1971. április 8. és 12. között. Az eseményen, melyet az Egyházak Világtanácsa és India kormánya szervezett, kilenc ország (Cseszlovákia, Finnország, Norvégia, Finnország, Nagy-Britannia, Németország, Magyarország, Írország, Spanyolország, Jugoszlávia) 23 képviselője vett részt, négy ország (USA, Kanada, Belgium, India) pedig megfigyelőként utazott el a brit fővárosba.

A meghívottak itt jelentették ki, hogy a cigány népcsoportok egyazon nemzet tagjainak tekintik magukat, az embereket pedig egységesen romának nevezik majd. Londonban fogadták el a roma zászlót, a mennyet és a földet jelképező kék és zöld sávból, valamint a vándorló életmódra utaló vörös kerékből álló jelképet a Romániai Romák Általános Szövetsége tervezte 1933-ban.

Szintén Londonban fogalmazódott meg egy állandó cigány nyelv szükségessége, addig azonban a lovári dialektust fogadták el hivatalosként, és itt fogadták el a cigány ábécét is.

Ez a nap világszerte kulturális és társadalmi jelentőséggel bír, hiszen amellett, hogy nagyobb hangsúly kerül a cigányság által őrzött hagyományokra, a romák mindennapi életben betöltött szerepére is próbálja felhívni a figyelmet. A nemzetközi figyelem felkeltésében sokat segített, hogy II. János Pál pápa 2000-ben arra kérte követőit, hogy tiszteljék a romákat, 2003-ban pedig a dalai láma gyújtott gyertyát az ünnepen.