A II. világháborút követően újjáalakult csehszlovák állam kollektívan tette felelőssé a területén élő német és magyar népcsoportokat a háború következményeiért. A győztes hatalmak jóváhagyásával a magyar és a csehszlovák kormány lakosságcsere-egyezményt kötött. A kitelepítéseket nagyhatalmi segédlettel, politikai bűnszervezetben, aljas indokból és nyereségvágyból kényszerítették magyarokra, németekre egyaránt. A kitelepített családokat szállító első szerelvény 1947-ben, április 12-én indult el Magyarország felé.

Immár békeidőben, a millióknak szenvedéseket okozó világháború befejezése után, több tízezer felvidéki magyar család sorsát törte ketté ismét a történelem, máig is sajgó lelki sebeket ejtve. A lakosságcsere közel két évig tartott, melynek során Szlovákiából származása miatt 89 ezer magyart telepítettek ki. Ennyi embernek kellett elhagynia szülőföldjét, hogy a történelem által formált új határok között létrejött hazában próbáljon meg új életet kezdeni. Ennyien hagyták el kényszerűen a házat ahol születtek, a közösséget, amihez tartoztak, a földet, amin gazdálkodtak; maguk mögött hagyva életük munkájának gyümölcsét, őseik sírját.

Április 12-én azokra a honfitársainkra emlékezünk, akiket jogaiktól és állampolgárságuktól megfosztva, gyökereiktől elszakítva telepítettek át Magyarországra. Azon magyarok előtt hajtunk fejet, akik múltjukat hátra hagyva képesek voltak új életet kezdeni.

Emlékezzünk méltón azokra, akik e gyötrelmes történelmi helyzetben is fontosnak tartották megőrizni közös hagyományainkat, kultúránkat, nyelvünket!