A világnapot két nagy nemzetközi szervezet, az Amerikai Könyvtárosok Szövetsége és a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége kezdeményezte, 2011-ben. Célja, hogy felhívják a közvélemény figyelmét a könyvtárak és könyvtárosok nyújtotta értékekre.

Sokrétű a könyvtáros szerepe, hiszen nemcsak a kölcsönzésre terjed ki, hanem a beszerzésre, feldolgozásra, adatbázisok kezelésére, internetes tájékoztatásra, rendezvények szervezésére is. A könyvtár egy nagy információ- és tudásbázis, a könyvtárosi pedig egy értékközvetítő, a kultúrát továbbörökítő szakma, mely változatos és színes. A mai rohanó világunkban, amikor a médiáé a főszerep, az emberek hajlamosak elfeledkezni a könyvekről. Pedig egy jó könyv csodákra képes: tanít, nevel, fejleszti a szókincsünket, kikapcsolódást nyújt, vagy akár a jókedvünket is visszahozhatja.

„A könyvtáros az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz” – filozofált Hamvas Béla.