Célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar kultúrához kapcsolódó közös értékeinkre, a népviseletek sokszínűségére és szépségére.

Bár a népviselet napja még nem hivatalos, államilag elismert ünnep, mint mondjuk a költészet napja vagy a tánc világnapja, csak amolyan ünnepecske, a szándék szép és nemes: öltözzünk egy napra bármilyen népviseletbe, és ezt örökítsük meg.

Magyar népviseleteink annyira szerteágazóak, hogy tulajdonképpen ahány falu, annyi népviselet, persze a legismertebbről, a kalocsairól, a kalotaszegiről vagy a mezőségiről azok is hallottak, akik sosem öltöztek még népi kelmékbe. A kalocsai népviselet például olyan részlet gazdag, sűrű és kidolgozott, hogy sokszor egy élet munkája fekszik benne.

Egy-egy falusi népviselet jelezheti viselőjének korát is. Ahogyan halad előre az ember az időben, úgy sötétül bizonyos térségek népviseletében a szín, egyes helyeken pedig látszik viselőjének családi, illetve társadalmi státusza is: hajadon, eladósorban lévő, menyecske, fiatalasszony, anya vagy özvegy.

Az ócsai viselet esetében például az volt a hagyomány, hogy három gyermek vagy negyven év felett barnára váltották a ruha színét. Szintén Ócsán volt jellemző, hogy házasság után az első gyermek megszületéséig hordhatták a fehér színt, a lányok hajukat egy fonatban hordták, majd amikor eladósorba kerültek, koszorúba fonták.

Napjainkban inkább már csak a hagyomány életben tartása a legfőbb cél, már annak is örülnünk kell, ha egy hímzés vagy egy motívum ingen, pólón megjelenik. A népviselet igazából a polgári kor és a rohamos ipari fejlődés eljövetelével járó kivetkőzés óta nem fejlődik, hiszen gyakorlatilag tömegszinten azóta nem járnak népviseletben az emberek, leszámítva egy-egy alkalmat vagy bizonyos területeket.