Az emberiség történetét végigkísérő háborúk kapcsán már évszázadokkal ezelőtt felvetődött, hogy a harctéren megsebesült katonák ápolására és gyógyítására, védelmére nemzetközi egyezményt kellene kötni.

Henri Dunant svájci író 1859-ben szemtanúja volt a solferinói ütközetnek, nagyon megrázták a látottak, ezért megpróbált segíteni. A szomszédos falu lakosaiból önkéntes segélycsapatokat szervezett, amelyek nemzetiségre való tekintet nélkül vettek részt az ápolásban, segítségnyújtásban. Elképzelése szerint olyan nemzetközi szervezetre van szükség, amely bármely hadviselő fél szempontjából semleges, ezért elvárható, hogy humanitárius és ingyenes ápolási szolgáltatásainak nyújtását egyik hadviselő fél se akadályozza meg vagy korlátozza.

1901-ben Henri Dunant megkapta a Béke Nobel-díjat a Vöröskereszt megalapításáért. A szervezet jelképe a vörös kereszt lett, mely a svájci zászló inverze. A vörös kereszt jelképet a genfi döntések értelmében orvosi és humanitárius járművekre és épületekre lehet festeni, hogy megvédjék őket a katonai támadástól.

A Vöröskereszt megalakulása óta megszakítás nélkül háborúban és békében egyaránt tevékenykedik. Ennek köszönhetőek azok a nemzetközi egyezmények, amelyek szabályozták a csatlakozó országok részére kötelezően előírt, az ellenség sebesültjeivel, elfogott katonáival, a legyőzött ország katonáival, és polgári személyeivel való bánásmódot. Vállalt feladatai alapján természeti vagy más katasztrófahelyzetben segélycsapatokat működtet, segíti a menekülteket. Közreműködik eltűnt személyek felkutatásában, segíti hazatérésüket. Egészségneveléssel, házigondozó-szolgálat kialakításával, elsősegélynyújtás-oktatással hozzájárul az élet- és egészségvédelemhez. Háború esetén szerepet vállal a rászorulók mentésében, nyilvántartásában. Önkéntes véradások szervezésével segíti az egészségügyi ellátást.

A Nemzetközi Vöröskereszt 1949-ben nyilvánította május 8-át világnappá, amely dátum az alapító, Henri Dunant születésnapja. Magyarország 1881-ben csatlakozott a szervezethez.